Időnként eszembe jut, de most itt rinyáljak? Megint nehéz időszaka van a családunknak. Összeszaladtak a bajok, ez van.

Kezdődött nálam a kezemmel. Nem úgy sült el a szuri ahogy kellett volna, sőt! Nem hogy javított, hanem rontott a meglévő helyzeten.  Mára vissza tértünk oda, ahonnan elindultunk. Ennek az lett az eredménye, hogy meg kell műteni mindkét kezem, nincs mese.

Közben Katinka beteg lett. Rohamosan romlott az állapota, elfáradt, kedvetlen lett, rosszak lettek a leletei. Bementünk a rendelésre, kórházba kell mennie, mondta a doktornő. Most is ott van még.

Dávid keze javul szépen, de még van 3 hete amíg nagyon kell vigyáznia rá, tornásztatni. Nem hajlik neki rendesen, észen kell lennie, mert egy életre elintézheti a karját. A sebei viszont rekord gyorsasággal begyógyultak, ami nagyon jó dolog, legalább azokat nem kell ápolgatni, kötözgetni.

Eszti írja a diplomáját, akinek vannak spanyol ismerősei, az szóljon, kellenének interjú alanyok. Nagyon sokszor nagyon feszült szegénykém, mert közeledik a diploma leadásának a határideje teljes sebességgel.

Barnus és Gyuszi viszont jól van, amiért nagyon hálás vagyok! 🙂 Barnusra különben is ráfér, elég volt már a betegeskedésből, már magunk mögött hagytuk a téli időszak rémségeit.

Gyuszi meg tartja, megpróbálja tartani mindenkiben a lelket. Szegényke, pedig nem könnyű neki sem, hiszen rászakadt már most sok minden, amivel eddig soha nem foglalkozott, de azért gyűri a napokat.

Most az van, hogy Katám kórházban, Dávidnak közben vigyázni kell a kezére, én meg csütörtökön vonulok be remélhetőleg egy napra a nappali kórházba, meg kell műteni a jobb kezem. Nem lehet halogatni tovább! Közben majd Dáviddal is vissza kell menni a kórházba ellenőrzésre, hogy helyén van-e a törött könyöke. 

Aztán ki kell bírnom a két hetet gipszben, aztán meg abban a fekete fűzőfélében még két hetet és akkor talán elkezdhetem használni a kezem. Nem tudok mit csinálni, itt így megy. A bal kezem valószínűleg marad szerintem őszre, mert ha megyünk Magyarországra akkor a vezetéshez kell rendesen mindkét kezem. Különben két naposra kell terveznünk az utat ha csak Gyuszi vezet. Mióta tavaly beteg volt azért nem múlt el 100 %-osan minden tünet, így leginkább én szoktam a többet vezetni az 1600 km-ből. Ezért aztán gyorsan össze kell szedni magam. Én a műtéttől nem is félek, inkább attól, hogy két hétig semmit, de semmit nem csinálhatok.

Hát kiakasztó leszek, attól félek! Legalább jó idő lenne és ki lehetne ülni olvasgatni, de itt most olyan ez a tavasz, mint amilyen a tél volt. Olyan semmilyen. Vannak szép napok, amikor még 20 fok is van, aztán másnap meg 9. Ha be is van borulva akkor sem esik az eső, legalább is itt nálunk. Látjuk a felhőket, hogy máshol valószinüleg esik, de komolyan mondom nem emlékszem, hogy mikor esett eső. Talán hónapokkal ezelőtt? Kiürült a bazi nagy tartály is ami a földben van és a kerti csapot meg a Wc-t lehet onnan használni. A fü sárgul az udvaron, a virágokat locsolni kell. Ja, és ma reggel meg 2 fok volt! Szegény Barnuskám már előre fázott, pedig még ki sem ment. Jó lenne már kint eszegetni az udvaron, de idén még nem lehetett, mert annyira nem volt meleg, hogy ücsörögni lehessen a kerti asztalnál. Persze, persze, még tavasz van. De azért ugye lesz még meleg, lesz még nyár idén is? Ne olyan semmilyen időjárás mint ami a téli is volt.

Hát, ennyi! Hogy mikor fogok irni legközelebb? Nem is tudom. Ha lesz kedvem pötyögök majd. De nem tudom. Történnek persze jó dolgok is, arról is jó lenne irni, vannak fényképek is, azokat is megosztani azzal akit érdekel. Mert voltunk Antwerpenben a zsidó negyedben, csokigyárban, boltban barátokkal. De jó is volt, olyan jól esett az a nap! Aztán jöttek vendégek, mi is mentünk, jót ettünk, jót beszélgettünk. Jöttek Magyarországról is régen nem látott vendégek, akik pár óra alatt olyan kalandokon estek át, amin mi 9 év alatt nem. Azt is érdemes lenne elmesélni. 🙂

Na, majd meglátom. Ha lesz kedvem. Mindenkit ölelek mindenhol, legyetek jók!