Az úgy kezdődött, hogy van egy csoport a facebook-on, ahol állandóan sütögetünk, megosszuk egymással tapasztalatainkat és tanácsot is tudunk kérni. Jó kis (már nagy) csapat. 🙂 Múltkorában én tettem fel a kérdést, hogy ugyan árulják már el a többiek, hogy ők hogyan tárolják ezeket a recepteket, a személyes észrevételeket? Többen írták, hogy ide mentik, meg oda (ezt ismerem), meg kinyomtatják (na ezt is ismerem), de volt egy idősebb hölgy, akinek a kommentje nagyon megfogott. Egy kedves, mosolygós idős hölgy nézett vissza rám a képernyőről. Elmondta, hogy ő bizony a mai napig leír mindent. A gyerekeinek adja örökségül. Mert csak olyat ír be abba a bizonyos nagy könyvbe, amit ő ki is próbált, minden recepthez fűz valami saját mondandót, jó tanácsot. Így aztán nem a szokásos receptfüzete van. 

És ekkor rájöttem, hogy nekem is kell csinálnom ilyet! Megkérdeztem a lányokat, szorgosan bólogattak, mosolyogtak. Így aztán elmentem a papírboltba, és vettem három masszívabb könyvet, hisz sokat kell ezeknek még kibírnia.

Hazavittem, szépen elmondtam a lányoknak, hogy melyikbe mit fogok írni. Erre Katinka megkérdezte, hogy igen ám, de melyiküké lesz ez a három könyv? Beláttam, vennem kell még hármat! 🙂 

Azért megmutatom nektek ezt a kis cukorfalatot, ezt azért nem fogom kidobni soha:

Még az egyetemen dolgoztam, kb. 2-3 hónapos házasok lehettünk, amikor fabrikáltam magamnak ezt a kis receptes füzetet. Amit a mai napig forgatunk. Hát, meglátszik rajta is az elmúlt pár évtized, le lett harcolva rendesen. Huuu, miket tudna mesélni! 🙂 Ő marad! Hogy kié lesz? Talán ereklyeként vonul be a család történelmébe. 🙂 😀

Lassan kidobálom a lakásban itt-ott lefűzött ezerféle receptet, amelyet soha nem nézett meg senki és soha nem lett főzött belőlük senki. Minek azok? Lássuk be, egy család életében nincs minden nap valami uj az asztalon. Kialakul az ízlésvilág és ahhoz fűződve jönnek a receptek. Persze belefér egy-két ritkaság, de az is elfér a receptkönyvbe, ahhoz nem kell ezerféle fénymásolat. 

Így aztán megmaradnak gyöngybetűim az utókornak. És ha belegondolok, hogy meddig maradhatnak fenn ezek a könyvecskék?! 🙂 😀 Remélem sikerül összehozni tényleg egy igazi értéket nekik nem csak receptekkel, de jó tanácsokkal is. 🙂