Bár már ez is régebben volt, de azért meg szeretném osztani veletek.

Idén a szülinapomra azt kértem, hogy menjünk el együtt valahová egy vacsira. Nem egyszerű ezt megoldani, először is a kutyiknak kerestünk egy jó műsort a tv-ben, elég hangosra vettük, hogy ne ugorjanak azonnal minden neszre, hangra. És pont a kutyik miatt nem mehettünk messzire sem. De nem is akartunk! Pár hónapja voltunk itt helyben egy családias pici étterembe, ahol nagyon finom, ízletes volt minden. 

Nagyon szeretjük a kínai kajákat, ez a hely is az. Egy lakóház, az alsó szint megfelezve, egyik részében az étterem a másikban a konyha. A finom izek.Már akkor megbeszéltük, hogy ide elhozzuk a gyerkeket, és most alkalom is nyílt rá.

Gyuszi felhívta őket, elmondta miért megyünk (ez később fontos lesz). 

Nagyon jól éreztük magunkat! Sokat nevettünk és nagyon finomakat ettünk. Biztattuk a gyerekeket, hogy ne valami szokványosat rendeljenek, bízzanak abban, hogy finom kaját kapnak. Így is lett, bátran merem ajánlani aki szereti a kínai kajákat. Nem vagyunk messze Brüsszeltől és elhihetitek, hogy érdemes ezért a helyért pár kilométert utazni. De kérni kell időpontot!

Gyuszi fizetett, igen lassan szedtük össze magunkat, mert jó volt ott lenni, jó volt ott enni. Fizetés után az egyik hölgy egyszer csak letett elém egy dobozt:

Ajándék tőlük, nekem:

Nagyon meglepődtem, és bevallom őszintén, hogy nagyon meg is örültem, mert egy nagyon kis kedves teázó készlet volt benne.
Egyik este Gyuszinak mondtam, meghívom egy teára! 🙂  Kipróbáltuk a kis készletünket a hozzá való teával:

Iszogatjuk, ízlelgetjük, közben beszélgetünk. Egyszer csak Gyuszi rám néz, és mosolyogva mondja:- Ennek olyan íze van, mint az ázott szénának! 🙂 Tényleg olyan íze volt! A tea nemigen fog elfogyni, de az emlék, a szép este emléke meg fog maradni mindig és eszembe fog jutni, amikor kinyitom azt a piros dobozt.