Ma reggelre fagyott. Ó nem nagyon, épp csak -1 fok volt, pont rá tudott gyorsan fagyni mindenre a jó nedves levegő.

Délelőtt kisütött a napocska, és szépen látszott, ahogy az árnyékban még deres volt a fű, ahová már oda sütött a nap, ott a vízcseppek csillogtak a füvön.

Ezt kihasználva ügyeletes rossz csontunk meg is hempergett a nedves fűben, olvadó sárban és boldogan marcangolt egy vihar által elvitt és most előbányászott dobozt.

Gyorsan visszamentem a házba, mert azért átfázott a felsőm pár perc alatt kint a hűvösben. Odabent, természetesen az asztal tetején, Samuka nézelődött kifelé, kicsit bágyadtan, kicsit szomorkásan.

Beteg a lelkem. A hétvégén ő lett a Festéktüsszentő Hapci Samu, így hétfőn elvittük a doki bácsihoz. Ott is előadta magát természetesen, a doki is jót vigyorgott rajta. Sajnos a nyaka be duzzadt, a torka piros volt és náthás is lett, ezért volt a sok hapci és lázas is volt. Kapott szurit, gyógysimit, de mondjuk ezzel nem nagyon foglalkozott. Szépen visszasomfordált a cicahordozóba, megfordult, hogy a feje legyen kifelé és onnan szemlélt minket. Ha tudta volna, akkor szerintem az ajtót is behúzta volna maga után. Még a doki is jót nevetett rajta.

Megbeszéltük, hogy 3 nap, ha lázas menjünk vissza. Tegnap megint lázas volt, de én már reggel mondtam Gyuszinak, hogy úgy készüljön, este doki. Kis borzaska volt a szőre. Még mindig fényes, evett is jó étvággyal, ivott is, de mégsem tetszett ez a gyerek. Sajnos igazam lett, még mindig lázas volt, viszont a torka már kevésbé piros és a mandulái is sokat javultak. Tehát gyógyulóban a drága, de még kell kapnia kiegészítő gyógyszert. Ezt meg is mutatta Gyuszinak, hogy kell beadni (ilyenkor mindig az ő cicája 🙂 ), majd újra megpukkadt és bevonult a hordozóba.

Ez a doki fantasztikus!!! Mivel Samu csak az ablakpárkányon napozott a múlt héten egyik nap mégis megfázott, hát eszembe jutott drága Bocikánk, hogy az aranyos is milyen beteges volt, mert félig sziámi cica volt. Samu sem egyszerű házi macska, mert a szőre olyan, mintha nagyon puha, finom prémet simogatnánk. Meg akartam tudni, hogy mire számíthatunk vele kapcsolatban, hajlamosabb-e ő is a betegségek összeszedésére! De értette a doki bácsi. Szépen elmagyarázta, hogy a buksija is mutatja, hogy valamilyen ázsiai nemes macska keveréke, mert háromszög alakú a formája, és tényleg! Nincs az a nagy busa feje, mint az európai házi kandúroknak. Ettől is olyan szép! 😀 A szőre is valóban erre utal. A testfelépítése mutatja csak a házi macskaiságát. Tapasztalata szerint ez egy nagyon jó párosítás, masszív, szép formás cicák ezek. Le akartam fényképezni őkelmét szemből, de egyszerűen nem látszik semmi, csak a nagy feketeség, így sajnos nem nagyon látszik a buksija formája, de nézzétek csak milyen aranyos!

És akkor itt van a kis Büdi, aki boldogságában a másik asztalon hempereg éppen. Ő egy egyszerű kis lélek, ha már ránézek is dorombol, nagyon könnyű őt boldoggá tenni. Kis drága pamacs! 

És akkor ugye itt van a mi kis drága Taszikánk, ki ne maradjon a sorból! Most nagyon boldog és büszke, mert kapott új ágyikót, amibe kb. 1 méterről veti bele magát. Ezzel eléri azt is, hogy utána még kb. ugyanennyit csússzon a padlón ágyastul együtt, de ez egy olyan jó játék. 🙂 Na jó, elárulom, most lesz a jövő héten 12 éves, de letagadhatna pár évet. Hétfőn őt is vittük az orvoshoz, megkapta a kötelező éves szurikat, doki bácsi őt is megdajkálta, megsimizte, benézett minden lyukon, megtapogatott mindent, még a nemlétezőeket is, majd megpaskolta, hogy minden oksa vele, jó fiú nagyon! Igen, ezt eddig is tudtuk! 🙂

Megmutatom a kis mancsát. Ezen a mancson bizony egy hónapja még szőr sem volt nagyon, amíg látjátok a sötétebb szőrt, addig rágta le magának az allergia miatt. Gyuszi hűségesen oltja 1-2 hetente, mikor hogy kell, kapja a gyógyszerkéjét másnaponta és szépen javul. Nagyon reménykedünk, hogy meggyógyul ettől a természetes szertől is és nem kell élete végéig gyógyszert szednie.

Itt még cukizott egy kicsit, biztos ami biztos! 🙂