Ha nem is minden nap, de azért akadnak mindig olyan dolgok, olvasunk az újságokban, halljuk a rádióban, amik szóba kerülnek vacsi közben, ki mit hallott, kivel mi történt. Meg is osztanám itt, de aztán eszembe jut az is, hogy minek? Úgy se érdekel senkit, kommentelő embereket meg tudnám számolni a két kezemen. De most mégis úgy gondoltam, hogy ha másnak nem, hát magamnak leírom majd mindig őket, jó lesz később visszaolvasni. Aztán aki akarja olvassa, aki nem akarja nem olvassa. Kész! Ennyi!
Na majd holnaptól! Vagy jó lesz, vagy nem! 🙂
De azért reménykedjünk, hogy szuper dolgok lesznek többnyire!
És szépek!
Keveset fogunk mérgeskedni!
Sokat leszünk szerelmesek, hiszen jön ám a tavasz nemsokára, a szerelemből meg soha nem elég!
A sírás is messze fog állni tőlünk!
A meglepetések is inkább csak jók lesznek!
Rosszul sem érezzük majd magunkat, a betegség messze kerül minket!
És talán többet rá tudom venni Gyuszit is az itteni írásra! 
... szemünkben a világ ... Belgiumból 
Jól teszed! Én is örökké próbálom emlékeztetni magamat hogy igazából magamnak kezdtem el irni a blogot, nem másoknak. Mégis valahogy egyre kevesebb téma van ami el is jut a megjelenésig.
Igen, erre eszméltem rá most én is! Mert milyen jó, ha keresek valamit és visszanézhetem, milyen jó nézegetni a régi képeket, stb . stb.
Szóval visszatérek a magamnak irogatokhoz, neked is ezt tanácsolom! Mehetnétek már kirándulni, nagyon szeretem a képeidet, a leirásaidat! 🙂
Igen arra én is szeretem használni a blogot hogy visszanézzem mi-mikor is volt, pl. mikor festettünk, mert utóbb nem emlékszem rá sose.
Kirándulni jó lenne menni, de még hideg van kint csámborogni órákig….legalábbis nekünk. Szóval max olyasmi jöhet szóba ami fedett. Egy ilyet most tervezünk, remélem kapok jegyet. 🙂
Ez egy általános dolog lett, hogy bár többen olvassák a blogot, de igen kevesen szólnak hozzá bármihez is. Mindenki rohan, csak olvas, bólogat vagy mosolyog magában a leírtakon, de nem ír, mert…. Nálam sem kommentelnek nagyon, azok sem akiket személyesen is ismerek vagy akikkel közelebbi a kapcsolatom. Te sem 😛 Talán a fészbuk is oka, oda könnyebb egy-egy lájk vagy mondat. Néha engem is bánt, de végül is tényleg, elvileg magunknak írjuk. Vagy mégsem? 🙂
Igen, igen, nekem is volt már eszembe, hogy a fészbuk is hibás lehet, mert ahogy irtad, egy mondat itt, egy hozzászólás ott, aztán meg is vannak beszélve a dolgok. El is döntöttem, hogy ennek véget vetek, különben marad minden a régiben!
Én azt hiszem magamnak, illetve a barátoknak irok, aztán az olvassa akit még érdekel. Ezzel inditottunk és még ma is ez a lényeg számomra. Remélem mindig is igy fog maradni, mert különben bezárom a blogot, ez tuti! Na de ehhez azért sok olyan dolognak kellene történnie. Hát irjunk és olvassunk! 🙂
Érdekes hogy ezzel mindannyian így vagyunk…
Én ha lehet még legalább ennyit szeretnék halalni az állatkákról, imádom olvasni a mindennapjaikat. Rólatok meg remélem idén csak jót olvasunk, semmi betegség, semmi dráma. 🙂
Ugy legyen! 🙂 És kivánságod parancs, meg is születik mindjárt a következő bejegyzés az állatkertről. 🙂
Én a saját blogolást a verses kivételével befejeztem. Kifulladt, elfáradt a dolog bennem, de nagyon örülök, Csilla, hogy Ti nem így vagytok ezzel. Mindig szívesen jöttem és jövök is olvasni Benneteket! 🙂
🙂
Én is nagyon szeretem olvasni az írásaidat, Csilla ! Igaz , ritkán sikerül minden bejegyzést elolvasni. a kommentekkel pedig sokszor az van, ahogy Szeri írja, nem mindíg jut rá idő, s ezúton is elnézést kérek!
Kívánom, hogy ezután csak jó dolgokról írhass és sok-sok kellemes élményről !!
Millió puszi innen a távolból!!
meg sosem irtam nektek kommentet, de vagyunk ezzel paran igy, de olvassuk!
marcius vegen kezdek kint es ugy erzem minden infora szuksegem van! irjatok! 🙂
Jól van, rendben, értem én! 🙂