Na, ki tudja mi lesz akkor? Igen, mezei piros pont a beletrafálóknak, karácsony. Letöltöttem egy applikációt a gépemre, itt csillog az egyik sarokban egy kis karácsonyfa, ha a hang fel van véve, akkor halljuk is, hogy pár óránként karácsonyi zenét trillázik. Már megszokta a család, jókat mosolygunk rajta, megkérdezik, hogy na hány még?
Ti készültök már rá előre? Kidíszítitek a lakást? Süttök-főztök előre? Mikor kezditek el beszerezni a karácsonyi ajándékokat? Süttök bejglit? 🙂 Nem kell ám félni tőle! 🙂
Én most a sütést gyógymódként használom, és talán hat is, így jó nagy sütkérezés lesz itt, már előre tudom. Esztike irányításával remélhetőleg idén is ki lesz díszítve a ház, megyünk majd ölelgetni fenyőfákat mint minden évben. 🙂
Már az egész család számolja visszafelé a heteket, még négy hét! Mert vége lesz a suliknak, szünet lesz a munkahelyeken, együtt lesz a család és ráadásul még karácsony is lesz. 🙂 Két egész hétig! 🙂
Egyszer régen valaki azt mondta, hogy szép, szép a karácsony, mert olyankor mindenki szeret mindenkit, de jó lenne, ha ez az egész évben így lenne, tehát egész évben karácsony lenne, mármint a lelkekben. És én tényleg így is gondoltam, hogy akkor legyen nálunk egész évben karácsony.
Kedves barátaink voltak a hétvégén nálunk. Bejöttek a nappaliba. Eddig még mindig akkor voltak itt, amikor világos volt. Most csak a rizslámpák világítottak, mivel nagyok és kettő van belőlük így szeretem őket, mert pont elég fényt adnak beszélgetéshez, tv nézéshez. Bejöttek a barátok és azt mondták, hogy olyan nálunk, mintha karácsony lenne. Akaratlanul is így rendeztem be a lakást? Mondjuk a szeretet és a megbocsájtás is rendesen működik az év összes napján. 🙂
És lassan a lélek is gyógyul, bár még mindig úgy érzem, hogy olyan nem lesz már, mint volt soha. 😦
Szia Csilla! Olyan jó a blogod! Üde, akkor is ha szomorú dolgokról írsz. Karácsonnyal kapcsolatosan nagyon szeretem, hogy Franciaországban vagy Belgiumban nagyon korán kezdünk már felkészűlni, december elején. Magyarországon mindig frusztrált engem, hogy dec 24.ig kellett várni a fenyőfára. Itt már jövő héten állni fog a lakásban és melegséget hoz. Persze 24.én is lesz meglepetés! Puszi.
Kedves Catherine, hát én most elpityeredtem egy kicsit. Tőled nagy öröm ilyet olvasni, köszönöm kedves szavaidat.
Képzeld, már a mult héten láttam feldiszitett házat itt nem messze. Mondjuk azért november közepe kicsit korán van nekem, de ha őket ez teszi boldoggá, akkor miért ne legyen igy, igaz? 🙂
Szeretettel puszillak
Én is szeretem korán elkezdeni a készülődést. 🙂 Idén kicsit keresztül lett húzva a számitásom, mert az Ikea csak december elejére igéri az új szekrényeimet és még ki tudja mi lesz a vége, mert ez már egy csúsztatott időpont. A szekrény szereléshez pedig kell a nappaliban minden talpalatnyi hely, szóval amig nem szekrényeztünk addig nem tudok nappalit dekorálni, illetve karácsonyfát állitani. Szóval most itt toporgok és várok és reménykedem hogy minden itt lesz amikorra igérték.
Sütni én nem szoktam, antitalentum vagyok a sütikhez. Próbáltam elégszer. Főzni bármit megfőzök, de a süti ügyben analfabéta vagyok.
Ajándék? Az nálunk inkább nyáron van carbooty szezonban. Karácsonyra már egyszerűen nincs mit kérni. Gyerek is mindig csak vonogatja a vállát hogy hát mit kérjen, ha egyszer semmije se hiányzik. Azért képletesen kerül majd valami a fa alá, de ez még titok….:-))
Jó készülődést nektek!
Jaj, nagyon szeretek készülődni, már jóval advent előtt szívesen császkálok dekorboltokban, főleg nem is a vásárlás, inkább ötletgyűjtés végett. Nagyjából ugyanekkor kezdem a receptvadászatot is, mindig kerül valami újdonság az asztalra, a családom egész jól tűri az ünnepi kísérleti nyuszi szerepét. 🙂 De vannak megkerülhetetlen állandó szereplők is, mint a krumlispogi, a lazac, vagy a libamáj. Beiglit nem szoktam sütni, mert azt csak én enném, viszont a mézeskalács, anyukám receptje szerint, szintén elmaradhatatlan. A karácsonyfára is kerül belőle, sőt még szilveszterre is jut, egy nagy pléhdobozban utazik a férjem szüleihez, ahol évbúcsúztatni összejön a család apraja és nagyja, és olyankor a végeláthatatlan társasjátékpartik alatt úgy járatjuk körbe a dobozt, mint indiánok a békepipát. 🙂