Címkék

, , ,

Ti nem? Hát én igen, magammal szemben. 😦

Akkor kezdődött az egész cirkusz, amikor még 3 éve elvitt az én drága férjecském Párizsba. Még soha nem éreztem olyan fájdalmat a térdeimben mint akkor. Felfelé mentem én mint a kisnyúl, de ha lefelé kellett menni a lépcsőn, akkor szerintem szikrázott a szemem is. Aztán rájöttem, hogy hideg volt, amikor kicsit megenyhült az idő a lábam is jobb lett. És évekig semmi.

Tavaly újra kezdődött az egész, irány doki bácsi,  a rendelőben az egyik orvos pont sportorvos, meg reumatológus, meg nem is tudom milyen végzettségű. Na szóval, ő mondta, hogy hát igen, szépen beszélnek a térdeim (a gyerekek mindig hallották amikor mentem az emeletre úgy ropogtak a kis csontocskák a térdemben), csoda, hogy eddig nem fájtak. És az van, hogy eltűnt az a folyadék aminek ott kellene lennie, ezért fáj annyira. Esetleg meg lehet műteni (kösz nem), vagy lehet kapni mindenféle dolgokat a gyógyszertárba. Mondjuk el mi a baj, adnak valamit, szedjem be. Nem használnak mindenkinek, ha nekem sem akkor menjünk vissza. Használtak, ó, nagyon örültem, meg közbe jó idő is lett, meg ugye jött a tavasz meg a nyár, a gyógyszerem elfogyott, de én vígan voltam, nekem bizony semmi bajom.

Eddig. 😦 Két hete már megint érezgettem, hogy valami nem ok a térdeimmel, de annyi minden volt más amire figyelnem kellett, elsiklottam a szurkálódás fölött. Majd múlt héten komolyabban is magára vonta a figyelmemet, biztos úgy gondolták térdeim, ha a szép szóból nem értek akkor nesze itt egy gyomros. 

Elmentünk újra a gyógyszertárba. Én úgy gondoltam, hogy szépen bementünk, nem szóltam én semmit, még a gyógyszer nevére sem emlékeztem csak akkor ismertem meg amikor kirakott elém a hölgy egy jó párat. Örültem, ez az, mehetünk. Elindultunk amikor a gyógyszerészhölgy utánunk szólt és két kis üveget nyomott Gyuszi kezébe. Látja milyen fájdalmaim vannak, ebből vegyek be, ajándékba adja, jó lesz. Csodálkozva néztem Gyuszira, ez most honnan tudta, hogy az én lábam fáj? Nem is látszik! Dehogy nem, olyan mintha tojásokon lépdelnél. 😦

Elkezdtem szedni a gyógyszert meg a cseppeket és hatott, jó volt. Még a szombati német utat is bevállaltam, igaz délután már nagyon szerettem volna otthon lenni. Aztán jött a vasárnap, nem volt semmi gáz, és hétfőn én úgy gondoltam, hogy akkor most szépen kitakarítok. Hát nem nagyon kellett volna! Olyan gyagya az ember, ha már egy kicsit is jobban érzi magát, akkor azt képzeli, hogy minden rendben. Aztán egyszer csak a jobb térdem gondolta kilátogat oldalra én meg eredménye képpen ücsörögtem egy kicsit a földön, közben akár ütögethettem volna a fejem, hogy hülye, hülye, hülye. 

Hát ez van most. Este csillagszámolgatás közben vittem el a kocsit az Aldiig, ott laza mozdulattal odaadtam Gyuszinak a kulcsot és rövid vallomás után mondtam, hogy én bizony nem vezetek egy ideig, az biztos. Betotyogtam a boltba, a többit meg ráhagytam.

Kicsit talán jobban kellene vigyáznom magamra is? De ezt utálom nagyon! 

Ez volt a heti rinya, most megyek ülve vasalni, amitől kevés dolog van amit jobban utálok. 😦 Ülve vasalni?