Címkék

,

Mostanában, az év első felében elég rossz dolgok történtek, nagyon sokan és nagyon sokat voltunk betegek. Számunkra meglepő, még soha nem hallott betegségek fordultak elő, vagy éppen olyan, amiről azt hittük nincs is.  És sajnos már mindig vártam a következőt, na mi lesz az? Ki lesz az? De pár napja eszembe jutott, amit már réges-régen tanultam, de valami miatt elfelejtettem, a sok kellemetlen dolog miatt. 

“Az lesz, amit remélsz, amit vársz. Ha a rosszat, akkor a rossz jön, ha a jót, akkor a jó jön!” Valahol út közben elhalványult a hitem. Hát újra kezdem!

“Isten szemszögéből nézve az emberek két csoportra oszthatók: akik a sötétségben vannak, és akik a világosságban (János 3,19; Róma 1,21). A világosságban azok vannak, akik befogadták Jézust a szívükbe. Mindenki más, aki még Krisztuson kívül van, a sötétségben van. Az evangélium fénye nem csak egy ERŐSEBB fény a világban, hanem az EGYETLEN fény. Az erkölcsös élet és a jó cselekedetek nem hozzák el a hajnalhasadást. Az csak akkor jön el, ha Isten Napja támad fel a szívünkben! A fény és a sötétség nem keveredik egymással.”
                                                                           REINHARD BONNKE

Tehát akkor én hitből beiratkoztam újra egy flamand nyelviskolába. (Eddig máskor is eljutottam, de valaki beteg lett, kórházba került és nem tudtam folytatni) Bár Barnusnál rezeg a léc a kórházba kerüléssel kapcsolatban (erről is majd írok máskor), de igen is hiszem, hogy nem lesz baj és nem kerül kórházba, így el tudom végezni végre ezt a sulit. És erre bizonyság, hogy Esztike még nem tudta az órarendjét, mivel ugye még akkor nem tudta, hogy meg van-e a diplomája 🙂 , ami ugye már tudjuk, hogy igen, de e miatt az órarendjét sem láthatta, és nem tudtuk, hogy hétfőn délelőtt lesz-e  itthon valaki, amíg a suliba vagyok. Aztán az aranyos örömmel jött pár napja, hogy hétfőn csak délután van órája! 🙂 Szabad minden út a nyelviskola előtt, ami tőlünk kb. 500 méterre van! 🙂

Gondok voltak Dávid órarendjével is a suliban, ettől eléggé el is volt kenődve, meg mi is. Aztán beteg lett a fránya mumpsz-szal és ki sem tudta járni a maga igazát, mi mentünk be a suliba. Ami jó is, mert egy apró dolog kiderült, amire nem emlékezett senki csak én, így ez is megoldódott úgy, hogy jó legyen mindenkinek! 🙂

Elővettem minden bátorságomat és bejelentkeztem egy kenyeres csoportba a facebook-on, kértem és kaptam sok-sok tanácsot, segítséget és tegnap ki is próbáltam új tudományomat. De erről majd egy új bejegyzés lesz, mert tényleg meg szeretném mutatni, másokat bátorítva,  hogy milyen szép és jó és egyszerű igazi házi kenyeret, bagettet, uzsonnakenyeret sütni. És ez csak a kezdet! 🙂

És az utóbbi hetekben, napokban újra megtanultam örülni az ici-pici, kicsi jónak is, és most már ezt várom. 🙂 És tényleg jó dolgok történtek a kis családunkban, amik mosolyt csaltak mindannyiunk arcára. 🙂 

Hála Istennek még mindig meg tudom rázni magam, köszönhető ez elsősorban Istennek és nagy részt ennek a drága népségnek, akik körülvesznek! 🙂