A gyerekek már nagyon várták, én kevésbé, de szombat este elrepültek a nagymamához. Katinka már Magyarországon volt, most Eszti repült a fiukkal haza. Úgy alakult, hogy majdnem egy hétig kettecskén leszünk, vagyis többnyire egyedülkén,  mert Gyuszi mától dolgozik. Különben is nagyon szoktam várni minden este, hogy hazaérjen, most aztán még jobban.

Csönd van! Senki nem rohangál, senki nem szöszöl a konyhában, zörgetve a kenyeres dobozt, senki nem nyitogatja a hűtőt,  senki nem vihog egyetlen szobában sem. Senki nem veszekedik a géppel, a játékkal, a PlayStation is békésen szunyókál a polcon, kiheverve az utóbbi hetek állandó munkáját. Senki nem áraszt el ötleteivel, hogy miket főzzek és senki nem morog, hogy ne, azt ne!

A  kutyik békésen szunyókálnak mellettem, csak a szuszogásukat hallani:

Büdikét sem rakja le most senki a fotelből, hogy most én ülök ide:

Persze azért vannak hangok, legfőképp Samué, ő természetesen itt rohangál, mert bejött egy légy (fogalmam sincs honnan, itt alig vannak, szerencsére). Plafonra szegezett szemmel jár-kel a lakásban, és kb. úgy nyávog, mintha azt mondaná a légynek, hogy gyere le, nem mersz lejönni úgyse! 

 

Samu mellett még a kismadarak repkedése, csipogása, fürdése hallatszik: 

Nem messze tőlem pedig Misike szöszöl, rakosgat, a vendég kismalacok egyike: 

Ezek most a csönd hangjai nálunk. 

Hogy vártam-e? Nem! Néha tele van a hócipőm nekem is egyik-másik gyerekkel, meg nekem sincsenek mindig kötélből az idegeim, de ezek az idők hamar elmúlnak nálam. Olyankor persze gondolom, hogy csak egy kicsit legyen csend, egy kicsit hagyjanak békén. De ez röpke pillanat és ez ami itt van most nem röpke pillanat. 

Aminek mégis örülök, hogy várták már nagyon az utazást mind. A fiuk egy éve nem voltak otthon, nem látták az unokatesókat, akiket nagyon szeretnek. Meg hát szabadabb azért ott az élet is! A lányok voltak Magyarországon év közben is, de mindig örömmel utaznak Mamához, Papához és a barátokhoz pár napra. Remélem mindegyiknek olyan lesz a nyaralása amilyennek szeretné. Ahogy hallom volt akinek sikerült ez, volt akinek csak részben. 

Először Katám jön haza pénteken, majd Esztikém jövő csütörtökön, aztán mi is útra kelünk Blanche-al. Két éve nem jártunk már otthon, jó lesz megint, 12-én indulunk, 13-án érkezünk. 

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy ha valaki szeretne velünk találkozni, akkor keressen meg minket bátran! Semmi jónak nem vagyunk az elrontói!!! 🙂 Írjatok a címünkre (ne ide!!!), és megbeszéljük, összehozzuk!

Addig is megyek, és kisuvickolom a lakást! 🙂 Csak hogy más hangok is legyenek. 🙂 Csók mindenkinek! 🙂 🙂 🙂