Címkék

,

Hát bizony az elkövető én voltam! 🙂

Ugye ott kezdődött, hogy Gyuszi akárhány héttel ezelőtt beteg lett. Aztán kisebb-nagyobb kitérővel a gyógyulás útjára tévelygett, azóta is ott baktatott előre, egyre lassabban  A lassúság növekedésével egyenes arányba nőtt az én nyugtalanságom.

Ugye eljöttünk az utolsó vizsgálatról, ahol megtudtuk a végső diagnózist, meg hogy tanítgatni kell bőszen a másik fület, hogy átvegye az irányítást.  Az irány jó, de el kellene menni egy szakemberhez, aki mindenféle gyakorlattal ezt elősegíti.  Gyuszi kapott egy listát a szakemberekről, akik voltak páran Belgiumban, de a közelünkben és a munkahelye közelében egy sem. Aztán be is morrant, hogy nem is érdekli, meg úgy is meggyógyul, meg hamarosan, hamarosan, meg morgott még dolgokat a bajsza alatt és nem ment sehová. Én párszor szelíden kérdeztem, meg utaltam rá, hogy menni kéne mégis valahová, de hogy messze van, órákat ő azért nem utazik, meg biztos drága is, meg így is meg fog gyógyulni. 

Engem több dolog is nem hagyott nyugodni! Először is még mindig nagyon bántott ez az egész, és akartam már, hogy vége legyen, de gyorsan. Aggódtam Gyusziért és nem láttam ennek az egésznek a végét. Másrészt ugye a vezetés. Mi van, ha szaladni kell valahová és én nem tudok valami miatt? Mert itt a városban elbóklászott lassan a kocsival, de engem akkor is frász kerülgetett, míg haza nem ért.  Na de ha szaladni kell, mondjuk gyorsan? Plusz,  ugye nemsokára le kellene  vezetni 1600 km-t. Két év után mennénk haza. Bár én szoktam a többet vezetni mindig, de akkor is, én tudom, hogy nem vagyok képes egyben levezetni ezt a távolságot. Ha meg megállunk, akkor szállást kell bérelni, fizetni, stb. Odafelé csak ketten megyünk, hiszen a gyerekek már elmennek előbb repülővel, de visszafelé már hozzuk a fiukat is!

Aztán a múlt héten hozta a postás ezt:sárga oldalak

Ez egy kis könyvecske, olyan mint egy spirálfüzet. Leginkább a magyarországi sárga oldalakhoz hasonlíthatnám.  Csak és kizárólag Overijse-i információk vannak benne, a polg. mest. hivatallal kapcsolatban, szemétszállítás,  mi meddig van nyitva, mikor kit kell hívni,  ki a körzeti megbízott meg igazán fontos kis dolog ami hasznos lehet. A végén fel vannak sorolva  a vállalkozók, gyógyszertárak, orvosok, fogorvosok, állatorvosok és a szemem megakadt a KINEZITERAPEUTA-n. Esztit másnap beavattam, hogy mit találtam ki. Legalább 20 ilyen szakember van felsorolva csak Overijse-ban, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy nincs közöttük egyetlen szakember sem, aki nekünk kellene. Szerencsére Eszti is osztotta a véleményemet, így múlt pénteken 10 után szépen kezébe vette a könyvecskét és elölről kezdve, módszeresen elkezdte a szakembereket hívogatni.  Szomorúan hallottam, hogy nem, nem, nem, és nem is tudnak senki ilyenről a környéken. De aztán!!! 🙂 A 8. nekifutásra a hölgy kedvesen elmondta Esztinek, hogy ő ezzel foglalkozik, ez a specialitása és szívesen megnézi Gyuszit, akár még az nap este, és igen angolul is beszél. Jaj, madarat lehetett volna velem fogatni, annyira boldog voltam! És még a kezelés díja  sem volt magas, sőt ad számlát és el lehet számolni, így aztán már úgy gondoltuk, hogy Gyuszit ha a fene fenét eszik is, elcibálom ide.

Aztán bevallottuk neki, hogy mit is tettünk, ő meg nevetve mondta, hogy jól van, menjünk. 🙂 Huh, nagy kő esett le a szívemről,  nem szoktam én ilyeneket csinálni, de most nem maradt más lehetőségem, úgy éreztem. 

Este pedig szépen elmentünk, megvizsgálta, megbeszélték, hogy mikor mit kell csinálnia, biztatta a hölgy, hogy meg fog gyógyulni mert jó úton halad. Most úgymond tornásztatni kell az agyát, a fülét, tanítani.  És már pár nap után észrevehető volt a javulás, de majd a holnapi foglalkozáson megmondja a hölgy, hogy tényleg így van-e. 

Az utazásunkig még van pont egy hónap, a hölgy is pont akkor megy szabira, addig tudnak együtt dolgozni és kiderül, hogy vezethet-e, de most már nyugodt vagyok és jó reménységgel vagyok afelől  hogy jó lesz ez így. És abban is reménykedem, hogy nem kell többet ilyen “merényleteket” elkövetnem!!!