Címkék

, , , , , , ,

Katám kórházban volt, ezért is tűntem el ennyire. Kedden végre sikerült hazahoznom, de nagyon-nagyon elegem lett most az egészségügyből!

Azzal kezdődött, hogy hétfőn este szóltak csak, hogy másnap be kell mennie. Jól van, rendben, bevittük. Majd kezdődött az alkudozás, hogy mennyi ideig kell  benn maradnia. 10 nap. 14 nap. 15. Na, erre Katinka ki is akadt, itt ugyanis nem kapnak kanült meg hasonló kedves dolgokat, hanem amikor nem a gyógyszer megy akkor sóoldatot kapnak a betegek, hogy ne kelljen állandóan szurkálni őket. Ami különben szépen is hangzik, csak éppen pont ennyi ideig van az ember ágyhoz kötve. Se sétálni, se wc-re, se fürdeni, se sehová nem lehet menni az infúziós állvány nélkül. Nyugodtan ki lehet próbálni annak, aki azt mondja ó ez nem nagy dolog, garantálom sokkal, de sokkal hamarabb begurul mint gondolja most. 

Kitalálták, hogy van mégis egy lehetőség, kaphat picc line-t. Ha rákattintotok, akkor megláthatjátok, hogy miről is van szó. Én most nem ecsetelném, hogy ez hány cm és hogy honnan hová vezet. Katinka először irtózott az egésztől, majd mégis rábólintott, hisz ez volt a szabadulás egyetlen lehetősége. Szépen elmondták neki, hogy most bent kell maradnia ezzel pár napig, mert ilyet még soha nem kapott, meg kell figyelni, hogy minden rendben van-e, ha nem lesz semmi probléma és legközelebb ilyen kezelésre lesz szüksége, akkor csak egy napra kell befeküdnie amíg beteszi a sebész a picc line-t. Ó, nagyon örült ennek a lehetőségnek! Szerdán be is tette egy sebész. Kérték figyelje, bármi kérdése van szóljon. Elmondták, hogy fájhat, bedagadhat, vagy bármi lehet, azonnal szóljon. 

Már pénteken este panaszkodott, hogy fáj valami nagyon. Nem foglalkoztak vele a nővérek. Szombaton már többet panaszkodott, de vasárnap reggel már sírva hívott  hogy azt akarja vegyék ki, mert nagyon fáj, aludni sem tudott tőle, a nővérek nem foglalkoznak vele, mintha azt gondolnák, hogy szimulál. Végül csak megnézte egy orvos, kiderült, hogy volt egy nagy bevérzés alul amit ő nem láthatott, és az fájt neki. Kapott fájdalomcsillapítót nagy könyörgés után, úgy már elviselhetőbb lett a fájdalom. Szerencsére ez a fájdalom mára el is múlt  ahogy felszívódott a bevérzés a fájdalom is elmúlt. A segítőkészségből a nővérek tőlem nullást kaptak volna! Még az orvosnak is csak nagy könyörgés után voltak hajlandók szólni, aki miután megnézte egyből látta, hogy ez tényleg fáj és gyógyszert irt ki. A nővérek nem szaladtak a gyógyszerrel ezután sem, mondanom se kell, ugye?! 😦 

Aztán már az elején kiderült, hogy elfelejtették beírni,  hogy diétás kaját kell kapni Katinkának, és 3 nap (!) után már cukordiétás menüt is kapott. Ugye mondanom sem kell, hogy ez egy cukrosnak mit jelent?! Még jó, hogy itthonról vittünk neki kaját meg válogatott a tálcán kínáltak közül, hogy mit ehet és mit nem. Az valahogy senkinek nem jutott eszébe, hogy mi lesz, ha rosszul lesz? Mert az is elég kemény tud ám lenni. Azért is leszúrták volna a nővérek? 

Következő, hogy már a picc-line behelyezése után mondták, hogy hétfőn hazaengedik, majd egy ápoló minden nap kijön és beköti az infúziót  Kap egy kis üvegecskét amiben van egy kis motor és 24 órán keresztül adagolja majd a gyógyszert. Nagyon megköszöntük, remek, remek. Míg aztán kiderült, hogy elfelejtették megrendelni a gyógyszert otthonra, keddig maradni kell. 

Katám mindent megkérdezett, mondta, hogy délután kettőkor kötik be neki az első ilyen infúziót  kb. 10 percig tart és már mehetünk is. Mi nagy  boldogan mentünk érte, már az összecsomagolt pakkal várt minket. Közben mondta, hogy kicsit aggódik, mert képzeljem 37,1 volt a hője, de rettenetesen fáj a feje. Mondtam neki, hogy az biztos nem lesz gond, mert tudtuk, hogy ilyenkor mindig magasabb a hőmérséklete. 3-kor be is jött egy vadidegen orvos akit még soha nem látott egyikünk se, és közölte, hogy bizony nem mehet haza mert lázas (?). Természetesen fájdalomcsillapítót nem adtak, de nálunk volt. Szépen bevette, lassan a fejfájása is elviselhetőségig csillapodott és a hője is lement. Aztán megkérdeztem, hogy melyik oldalon mérte a lázát? Ahol benne van a cső. Megmérte mindkét oldalon, 5-7 tized különbség volt a két oldal hője között. De az én gyerekem hiába mondta, süket fülekre talált. Viszont ők meg azt nem tudták, hogy mi történik akkor, ha az én gyerekem megmakacsolja magát! Kérte, hogy a saját orvosa vizsgálja meg! Nincs itt, sőt, minden Cf-es orvos Kanadába ment valami konferenciára, csak egy maradt itt tartani a frontot. Akkor ő kell! Mint kiderült már hívták  kb. 15 percen belül itt lesz. Közben, valamikor 3 után (már) be is kötötték a 24 órás infúziót  Volt egy nagyon rendes nővér, aki a rendelésen is ott szokott lenni, így közelebbről is ismeri Katinkát, szerencsére ő teljesen értett mindent és megpróbált segíteni  Már ő is hívogatta az orvost, már ő is fel volt háborodva, hogy 4 óra javában elmúlt és még sehol senki. Megérkezett már minden papír  le lett beszélve az otthoni ápolóval, hogy másnap 1 és 2 között jön hozzánk. Fél 6-kor pedig berobogott a doktornő. Gyors vizsgálat, gyors hőmérés majd mondta, hogy gyorsan húzzuk el a csíkot  Felpakoltuk a fél kórházat (hűtődoboz az infúziókkal, egy hétre való infúziós felszerelés és tartozékok) és el is rohantunk, vissza se néztünk! Tudom, így leírás után nem érzékelhető mennyire bosszantó és megalázó volt az osztályos nővérek viselkedése és annak a vadidegen kisdoktornőnek a viselkedése, de higgyétek el, az volt!

Ja igen, természetesen Katinka továbbra sem lázas, nincs hőemelkedése itthon van már két napja. Az is igaz, hogy a feje sem fáj!