Címkék

, ,

Katinkámat bevittük kedden a kórházba. Dávid suli után hazavánszorgott, mondta, hogy már az utolsó órán olyan furán érezte magát. Fájt a feje, itthon vett be gyógyszert, majd elaludt szinte egy pillanat alatt, ami nagyon nem jellemző rá.

Este felköltöttem, mondta, hogy rosszul érzi magát, fáj a pocija, hányingere van. Na én ekkor közöltem, hogy másnap szó sem lehet róla, hogy suliba menjen. Persze vitázott, hogy neki mennie kell, mert lemarad, meg nemsokára vizsga, de szinte a vita közben elaludt újra  Másnap 12 után költöttem fel. Pár órát tudott csak fel lenni, mert nagyon rosszul érezte magát, majd miután közölte Barnussal, hogy most már nem fog aludni, újra visszazuhant az alvásba. Ma reggel 9 után mentem költeni, hogy menjünk orvoshoz 10-re. Már fel volt. Tegnap kb. 20 órát aludt. Szinte alig evett, ivott.

Még most sincs minden rendben vele, a doki szerint vírusfertőzés (ezt mondjuk én is tudtam). Hol jobbra, hol balra dől, húzza az ágy. Biztos vagyok benne, hogy kisebb vita fog kialakulni köztünk, hogy holnap még itthon maradjon! Szerencsére még győzök! Még! De legalább hétfőre 100 %-ig meggyógyulhat.

Így aztán szegény Esztikémmel kellett szervezkednem, hogy valamelyikünk mindig itthon legyen, ha Barnus suliban van még. Nem mertük itt hagyni Dávidot.

A héten csőstül jött a baj! Kifelé innen!