Címkék

, , , , , ,

Egy hét haladékot kapott, de hétfőn lejárt. Katinkám elment a kórházba, bizakodtunk, mert látszólag jobban volt mint egy hete. Látszott, hogy még nem gyógyult meg tökéletesen, de már a gyógyulás útján jár. Délután szomorúan telefonált, hogy rosszabb lett az eredménye, az orvos azt mondta, hogy üzennek, hogy be kell-e feküdnie a kórházba másnap, vagy még várnak. Este jött a telefon, hogy kórházba kell mennie. 

Szegénykém mondta, hogy nem akar, de közben tudta, hogy nincs vita, menni kell. Eltelt 2 év a legutóbbi kezelés óta, már akkor mondta neki a doktornő, hogy meg kell szoknia és el kell fogadnia  hogy 1,5-2 évente be kell feküdnie antibiotikumos kezelésre. És örüljön, hogy csak ennyi időnként! Igen, megértettük és elfogadjuk, de akkor is nehéz!

Most két hét kórház jönne, ha az én lánykám, már legutóbb nem érdeklődött volna, hogy nincs-e más lehetőség, hogy ne kelljen magányosan feküdnie  egy szobában hetekig. De van, és most kapott az alkalmon, mert e hét pénteken nagyon fontos megbeszélése van, jövő kedden jön a régen várt barátnője és itt a suli is, ahová be kellene járni, hiszen nemsokára vizsga, diploma. Tehát a lehetőségre most egyből lecsapott, az orvosok rábólintottak, tegnap megcsinálták a beavatkozást.

Holnap elhozom infúzió után, itthon is lesz egy kicsit, délután megbeszélés, majd visszamegy az esti infúzióra  Hétfőn pedig véglegesen hazahozom. Itthon kell lennie, de ki fog jönni hozzánk egy ápoló  minden nap aki beadja a gyógyszert, majd éli kis világát, szinte azt csinálhat amit akar, módjával. Így jöhet a barátnő, még jó is lesz, mert gyorsabban telik majd az idő. És így nem lesz baj az a hosszú két hét. A kezelés is meg lesz és nem lesz kórházhoz kötve sem.

Drága kislányom! És ezt az egészet olyan lelki nyugalommal, mosolyogva csinálja, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga! Erős, sokkal erősebb mint én, bár néha elgondolkodom, hogy előtte én is erősnek mutatom magam, lehet ő is ezt teszi? Az nem jó, mert akkor ő is elpityeredett, amikor kedden ott kellett hagynom a kórházban? 

Ki érezte már, hogy a görcs szorítja a torkát, már szinte minden szó fájdalmas, alig várod, hogy vége legyen, csak nyelsz, és nyelsz és rimánkodsz magadban, hogy kibírd  Ó, hányszor éreztem már ezt az érzést. A gyomorba markoló félelmet. Néha mondom, hogy nem bírom  Gyuszi ilyenkor mondja, hogy de, bírod  Hogy nem lesz baj! Sokszor alkudnék, de nincs kivel és nincs mit. Hányszor hallottam már, hogy az élet nem fair …

Katinkám az én hősöm, ahogy mosolyogva, békésen csinálja azt, amit kell. Nézzétek csak mi a hős fogalma:

 “… ha a hős  valamit el akar érni, megtalálja a megfelelő formát és segítőt a cél eléréséhez. A “lehetséges” erői ugyanis nem rajta kívül, hanem benne vannak.”

Minden szó igaz! 🙂 🙂 🙂