Címkék

, , , , , , ,

Bizony, a szokásos kis fogadott állatkák, a tengerimalacok. Jaj, nagyon édesek! Talán elmondhatom, hogy évek óta nálunk vannak ha a gazdik utaznak valahová, és mi már szinte várjuk őket. 🙂 Van helyük a nappaliban, ahová szépen be tudjuk rakni a ketrecet, itt vannak velünk, soha nincsenek egyedül. Főleg, mióta Samu is meg van. 🙂 Mert ugye naponta többször is kell tanulmányozni, hogy mit is szöszmötölnek azok ott! A kismalacok meg már megszokták, hogy hol ilyen, hol olyan állat bekukkant hozzájuk, már nem is ijednek meg tőlük, ők is felállnak két lábra és összedugják az orrukat hol Samuval hol Taszikával.

Nagyon jó fejek a malackák. Mi lányok nyugodtan beszélgethetünk, még csak nem is mocorognak. Na de ha Gyuszi megjelenik, meghallják a hangját, akkor egyből felélednek, rohangálnak, füttyögnek neki, hogy: – Hééé, hello, hozzál már valami kaját! 🙂 És persze Gyuszi viszi nekik, beszélget velük, hát persze, hogy szeretik! 🙂

Anyósommal beszéltem egyik este, kérdezi, hogy Gyuszi mit csinál? Én meg mondom, hogy eteti a malacokat. A vonal tulsó végén csönd, majd megkérdi, hogy miket? Aztán jót nevettünk mindketten. 🙂

Nem szoktuk kiszedni a malackákat a ketrecből, csak bent simogatjuk, de ha sokáig itt vannak akkor ki kell takaritani őket. Ez ugy szokott zajlani, hogy Misit szépen kivesszük, őt könnyü megfogni.malackák4

Aztán Spurit,

malackák3

hüen a nevéhez egy kicsit fárasztom, mert elspurizik, majd óriási ujikolás kiséretébenn odateszem Gyuszi mellé, kondáskodjon velük a takaritás idejére. Ez könnyen megy, mert van segitség mindig, Samuka és Taszika személyében.

malackák1

Taszi mindig szagolgatná, nyalná őket, Samu meg fogdosná, játszana velük. De sajnos nem engedi Gyuszi, igy marad a nyulkálás, böködés. Ezen a képen kb. panaszosan néz, hogy nem engedik játszani azokkal a kis ujikolós valakikkel.

malackák2