Ma reggel ezt a verset olvastam:

A természetet legyőzni nem lehet!
Hiába küldenek “fentről” havat, szelet.
Hiába takar be mindent a hó,
akkor is tavasz várható.
Mert megvan az évszakok sora,
a természet sosem ostoba:
ki kell, hogy keljen minden kis virág,
tavaszt köszöntsön végre a világ!

(Aranyosi Ervin)

Igaz, hogy minden reggelre fagy és még kb. 5 napig fagyni is fog hajnalonként (állitólag), és nappal sem lesz nagy meleg, de minden nap meg fog ajándékozni minket egy kis napsütéssel, és az annyira jóóó!

Gyönyörü napunk volt ma, a hó is elolvadt mind és bár mi nem nagyon szoktunk óriási husvétozást tartani, de tavaszozni annál inkább. És eszembe jutott, hogy vettem én tavaszi ajtódisznek valókat. És mivel mától tavaszt hirdettem önkényenes, igy el is készitettem a koszorunkat. Nem lett csodaszép meg arányos, meg hu de flancos, de az enyém, én csináltam és kis vidámka, pontosan amilyennek képzeltem.

A kis pillangók pedig vidáman röpködnek már rajta a napsütésben:

És a hétvégére jósolt havazást is elhalasztották a jövő télig.  Valahol igy döntöttek! 🙂 Végre! 🙂