Tegnap orvosnál jártunk Barnussal. 13 éves! Makacs és dacol.
Egyszer irtam, hogy nem fogok irni a gyerekek betegségéről, mert nem szeretném, ha ugy tünne sajnáltatom magunkat. De azóta változtam én is, és igen is vagy az van, hogy most nem irok addig, mig tul nem teszem magam ezen az egészen, vagy kiirom magamból. Az utóbbinál maradok most, egyenlőre!
Már napokkal előtte morgott, hogy minek megyünk orvoshoz, ugy is köhög, ugy is hol itt fáj, hol ott és senki nem segit. Rossz lesz megint a fujása, megint csak fejvakarás meg mondják, hogy nem jó, meg különben is elege van az egészből és értelmetlen minden.
Persze elmentünk. Morgott. A sokszor hallott szöveg, a minek? Közben jól van, jót fujt, sőt, nagyon jót. Hizott, nőlt, minden ok. Csak a lelke hőzöng, ezerrel. Doktornő kérdezi, fáj a hasad? Nem. Én csak lehajtom a fejem és Gyuszira nézek. Tudom, szinte minden reggelt fájdalommal kezdünk, ritka ha nem.
A vizsgálat végeztével ki kell küldenünk őt, mert ugy érzem, hogy beszélnünk kell erről. Ez nagyon fontos! Mesélünk, mesélünk, mesélünk. A doktornő bólogat, igen tudja. Ezerrel megy a betegség tagadása. Ha jól van, akkor pláne, hogy tagad, megtagad. Közben a suliban nem szedi a gyógyszert, mert hát 13 évesen annyi minden érdekli az embert, még ha mióta megszületett azóta szedi a gyógyszereit, akkor is. Megbeszéltük! Szedned kell a gyógyszert, akkor nem fog fájni a hasad. Elfelejti. Fáj a hasa. Aztán kiderül, hogy ugy érzi mindig fáj a hasa. Aztán nem is. Nincs is semmi baja. Ezeket meséljük hosszu perceken keresztül a doktornőnek. Bátorit, nincs baj! Ebben az életkorban teljesen elfogadott ez a hozzáállás, nem vele van a baj, ezen át kell menni. Kb. 3-4 év és másképp áll majd a dolgokhoz, sokkal felelőségteljesebben. Na igen ám, de addig mi lesz? A szervezetének az a 3-4 év nagyon sokat fog ártani!
Katinkán kivül melyik testvérét szereti nagyon? Mert most sem mi, sem Katinka nem jöhet szóba! Dávid, igen Dávid, nagyon szeretik egymást és Dávid már többször bebizonyitotta, hogy mennyire szereti, vigyáz rá, gondoskodik róla. E miatt vagyok nyugodt ha suliban vannak, mert tudom ő is ott van és bármi éri Barnust, azonnal mellette terem tüzön-vizen át!
Elmondta a doktornő, hogy ez nagyon jó, ha ennyire szeretik egymást! Dávidnak kell lelkileg segiteni Barnust. Most Dávidnak fel kell nőnie és ugy is kell maradnia. Legközelebb ha megyünk, akkor Dávidot is visszük, beszélni fog hatszemközt velük, csak velük.
Barnusnak meg kellene mondani, hogy 98 % esély van rá, hogy természetes uton nem lehet gyermeke. Ez már tavaly is előjött, de mondtam, hogy nem. Most megint téma lett, mert az orvos szerint kell. Valószinüleg ezt is Dávidnak kell majd elmondania, hiszen vele sokkal nyiltabb Barnus, mint bárkivel a családban.
Bevallom őszintén, ekkor már sirdogáltam, de csak Gyuszi látta. Mondtam, hogy nem birom én ezt. Drágám, magához huzott és a fülembe sugta: Dehogy nem! De a lelkem ugy érzem már nem birja el. Már szétszakadok. Most a másik gyerekre is terhet kell raknom, azért, hogy a kicsi jól legyen.
Otthon komoly beszélgetés Dáviddal. Először tagadás csipőből, nem, nem akarja tudomásul venni, hogy Barnus beteg, hát nézzek már rá. Pedig tud mindent, hiszen már nem egyszer beszéltünk róla, és a suliban is biosz órán kivesézték a genetikát. Tudja, érti de nem akarja elfogadni. Mondtam neki, csak akkor segithetel az öcséden, ha ezen tul teszed magad. Megértette! Akkor és ott ahogy rámnézett láttam, hogy érti. Beszélgettünk, elmondtam mindent amit már hallott, amit még nem. Hiszen 6 hét mulva hallani fog mindent. És az élet még előttük, de vigyázó szemét ezek után már jobban rajta fogja tartani, tudom. Mindig!
És még egy nagy dolog vár rá hat hét mulva. Vért vesznek tőle, hogy megnézzék a genetikáját. Esztikémé negativ, nem hordozza a betegséget! Dávidnál nem tudjuk! Nagy dolgok állnak előttünk, előttük. De erről igazából Barnus nem is tud, csak szeliden igazgatjuk addig is és Dávid égérte, már mától nagyobb változás fog beállni Barnus életében. Minden gyógyszerre rá fog kérdezni, minden inhalálásnál ott fog állni, hogy csinálja meg. Remélem igy lesz!
Akkor mi a francért félek ott belül? 😦
... szemünkben a világ ... Belgiumból 
Mert az anyák mindig félnek, féltenek és aggódnak. Szerencsére sokszor, feleslegesen. Nem akarok semmit írni, nehogy félreértés legyen belőle, azt nagyon nem szeretném! Mert sokszor a leírt szavak, nem azt, nem úgy adják vissza, amit írni akarunk. Ezért csak annyit, hogy néha hamarabb kell felnőnünk, mint szeretnénk, de ahogy olvasom, minden gyereketek nagy felelősség tudattal rendelkezik. Barnus is, még ha most nem is ez látszik, kiskamasz:) Dávid egy megerősítés lesz neki, egy testvér, nem szülő, akivel esetleg most az életkora okán, hadilábon áll. Kitartás!
Drága Csilla, azért, mert egy csupaszív édesanya vagy, szerető, gondoskodó, féltőn óvó, és mert a teher, amit együtt és külön-külön is cipeltek, igen nagy. Kívánok hozzá nagyon sok erőt és azt, hogy maradjatok meg mindig ilyen mélyérzésű, összetartó, egymást támogató családnak. Nagy szeretettel gondolok Rád, Rátok, puszillak!
Drága, te nem félsz. Te féltesz. Félted B.-t az újabb nehézségektől,félted D.-t attól,hogy felnőtté kell válnia, előbb, mint felnőne magától, mert csak így tudtok segíteni B.-nek. Féltesz, mert nem akarod a terheket a gyerekeid nyakába tenni. De ha nehéz is ez, hidd el, D.- büszke lesz magára odabent, hogy ennyire megbíztok benne, hogy ennyire fontos dologban tud segíteni. És biztos, hogy B. nem fogja jól venni az újabb rossz hírt, de át fogja segíteni a nehéz időszakon az a szeretet és törődés, amit nap mint nap érez, kap megtapasztal tőletek. A szüleitől, a testvéreitől. És ettől, emiatt ők ketten sokkalta szorosabban lesznek összetartozók.
Nehéz ez, nagyon. De nem vagytok egyedül, mert ott vagytok egymásnak, segítve, támogatva. És ha az igaz valónkban nem is, de lélekben, drukkokban, imákban azért mi is veletek vagyunk, ez a kis virtuális közösség. Ez nem sok, de annyit mindenképp meg tudunk tenni és meg is teszünk, hogy meghallgatunk, bátorítunk és szeretünk.
❤ hugs&kisses
Drága Csilla, még soha nem írtam ide, csak zug-olvastam eddig, de most muszáj. … én most veled sírok. Tudom, nagyon nehéz. Nagyon félek én is, hogy mi lesz, hogy lesz majd velünk is…
Óriási erő van a családotokban, nem csak az gyerekekben és benneteket, hanem a közöttetek lévő kapcsolatokban is. Olyan, mint egy óriási háló, amin az erő mindig eljut ahhoz, akinek a legnagyobb szüksége van rá. Ez a háló megtart benneteket addig, amíg megoldódik ez a nehéz helyzet. Amíg Dávid “felnő” ehhez a feladathoz, amíg Barnus elkezdi megérteni a miérteket. Sajnos nem tudjuk a nehézségektől megvédeni a gyermekeinket. De talán jobb az, hogy a család védelmező ölén élik meg mindezt, mert támogatást is itt tudnak a leginkább kapni. Ezek a nem mindennapi feladatok hiszem, hogy nem megtörik, hanem ellenkezőleg, képesek jobbá formálni gyermekeink személyiségét
És engedd meg magadnak néha, hogy sírdogálj. Valahogy le kell vezetni a feszültséget. Ez még nem jelenti azt, hogy nem bízol, vagy hogy a félelmeid legyűrtek téged. Ez csak a megkönnyebbülés egyik formája. Mert a háló megtart benneteket.
Csila, hatalmas ölelés neked. Hidd el, nagyon jól csinálod, ahol ekkora szeretettel nevelgetik a gyerekeket ott nagy baj nem lehet a hozzáállással. Azt mondja a doki hogy ez a tagadás most normális, a korának megfelleő, gondolj bele, bármennyire is keserédes a dolog, ez azt jelenti, hogy valamilyen szempontból “átlagos” a gyerkőc. Tudom, inkább lenne egészség szempontjából az, de hidd el, ezen is túl lesz a kis lelke. olyan háttér van mögötte, amit megfizetni nem lehet. Amúgy ő nem olvassa a blogot?
Szerintem is jó döntés volt kiírni magadból!! Igazuk van az előttem szólóknak !! Annyira okos és érett gyerekeitek vannak, hogy mindannyian tudni fogják, mi a helyes út!! Nehéz lesz, de, ahogy macsek is írta, mi is imáinkba foglalunk Benneteket…innen a távolból sajnos csak ezzel tudok segíteni! 😦 ….
Küldök egy nagy baráti (virtuális) ölelést , hátha picit segít a lelkeden!!
Kitartás!! Minden rendben lesz!! ❤
Nagyon köszönöm amit irtatok. Rengetegen olvasták ezt a bejegyzést, fogalmam sincs miért. Egyszer megnyiltam. Nem tudom mikor lesz megint ilyen. Hiányzik a barátosném, de képes volt a bejegyzés után 5 perccel rámcsörögni, pedig most éppen jó messze van tőlem. Megyek már, jött az üzenet. Meg nem lesz baj!
Mindenkinek nagyon köszönöm a hozzászólást, örülök, hogy értettétek miről irtam! Kár, hogy más nem mondta el a véleményét, jó lett volna olvasni, hogy ki hogy gondolkodik erről. De nem baj, igy is jó!
Jól vagyunk, jól leszünk, igyekszünk! Ölelem az egész világot! Ott fenn a gondolatoknál van egy bejegyzés, de ide is kiirom, mert nekem nagyon fontos:
”Néha úgy viselkedünk, mintha lenne valami, ami fontosabb az életnél. De micsoda?” -Antoine de Saint-Exupéry
Ölelés messziről.
Jól csinálod, nagyon jól.
Szerintem (szerintem, és nem szeretnék semmibe se belekotyogni), azt hogy talán nem lehet természetes úton gyereke, ne dramatizáld – ez az, aminek a megértéséhez nem elég lelkileg felnőttnek lenni, ehhez kell valamennyi élettapasztalat is.
Lehet teljes életet élni úgy, hogy a gyerek nem saját – a szeretet, a kötődés független a vértől, rokonságtól. Az szívből jön.
Kedves Csilla! Én is szerettem volna valami okosat, valami olyat írni, amivel segítek, de nagyon nehéz. A legnehezebb mindig azt megélni, amikor az ember gyermeke, beteg, vagy bármi más baja van. Én még csak ízlelgetem a két picivel, mikor milyen helyzetben mit kell mondnanom és tennem, ezért érzem azt, hogy sok okosat most nem tudok írni. De az biztos, hogy a legjobbat adod, nyújtod, teszed a családodnak, a gyerekeidnek, ezt virtuálisan is látni. A Ti családotokban nagyon nagy az erő, ez fog segíteni mindannyiotoknak a nehezebb pillanatokban.
Szerintem is jól tetted, hogy kiírtad ezt magadból, én is azt gondolom, hogy van jogunk néha bánatosnak, szomorúnak és elkeseredettnek vagy tanácstalannak lenni, mindezek hozzátartoznak életünkhöz,
Sok erőt és kitartást kívánok Nektek, hogy együtt túllegyetek ezeken a nem könnyű pillanatokon!
(már rég olvastam, de nem mertem írni, mert nem tudom mit lehet és mit nem…) igen, én is úgy gondolom, h-túl lesz rajta, irtó nehéz lesz és lehet nem most, hanem később, ám a legeslegjobb, ami B.-val történhetett, ha már így is történt, h ebbe a családba született!! 🙂 én, aki még csak 2 kicsivel (5 és 2 évesek) rendelkezem, nagyon felnézek Rád, mint anyára! egy minta vagy 🙂 szuperül csinálod és teljesen rendben van, h. félsz, h. féltesz… amióta csak megszületnek ez megy, ha tök egészségesek, ha nem, pici hiba mindenkiben van, vmi testi v.hozott jellembeli… sajnos legtöbbet nem tudjuk, nem bírjuk befolyásolni, csakis elfogadni, s ha tudunk segítünk és korrigálunk…
sok erőt Neked, Nektek!!
nagy ölelés,
Hajni
Kedves Hajni!
Köszönöm neked is kedves soraidat!
A blogba bárkinek bármit lehet irni, kommentelni. Egy dolgot nem engedek, ha valaki csunyán beszél, káromol, átkozódik, stb. Már többször mondtam, nem az a baj, ha valakinek más a véleménye, az teljesen rendben van. A gond a stilussal szokott lenni. De valahogy ezzel már sok-sok éve nem vot itt baj. Van egy visszatérő trollunk, de ebbe az uj blogba csak egyszer kukkantott be, de nem jelentek meg mocskolódásai, hiszen kitiltottuk őt.
Szeretettel várlak máskor is!