Az ugy kezdődött, hogy mivel állandó mozgás volt a sütis tányér körül, bizony megcsappant annak a sok ilyen-olyan édes rágcsálni való száma. Gondoltam is reggel, ma sütök valami sósat, valamilyen pogit. Legalább megnézem, hogy keveri ki ezt az uj kenyérsütőm.

Aztán azzal folytatódott, hogy betoppant a postás, a levelek között megbujt egy csomagocska. Németországból jött, kibontottam és mi volt benne? Cicás formák:

 

Először is azért örültem meg nekik, mert ajándék egy általam nagyon kedves embernek tartott valakitől, akivel ugyancsak nem találkoztam még soha, de viszont tudjuk mindketten, hogy van a másik, nap mint nap, bizonyos jelzésekből. Aztán meg hát ott volt az a gondolat, hogy sütni kellene valami sósat, jó ropogósat.

Ebéd után ugri be a kenyérsütőbe a hozzávalók, majd gyurunk, hajtogatunk, gyurunk, hajtogatunk, cicaformát szaggatunk a tésztából: 

Barnus tevékeny közremüködésével betojásozódtak, besajtozódtak, és ki is sültek:

 

Közben elvesztették cicaságukat, de mi tudtuk, hogy miért volt olyan finom az a pogi és miért fogyott el az első három tepsivel még ugy melegében.

Orsi, nagyon-nagyon köszi! 🙂 Sürün lesznek használva a cicek, az biztos! Talán vajas tésztából készitve  nem veszitik el igy formájukat, majd meglátjuk, ez most itt kelt tészta volt.

A recept kitünő, a NoSalty-n megtaláljátok itt!