Címkék

, , , ,

Bár hétvége van, vasárnap, de ezért a jeles alkalomért mégis klaviaturát ragadok. 🙂

Rövid gyötrődés, keresgélés és nézelődés után egy éve adott kellő lökést nekünk a freeblog, hogy valamit változtassunk, változásra van szükség. Mármint blogilag. 🙂 Igazából már készültünk rá hónapokkal, hetekkel előtte, de valahogy csak azt éreztük, hogy kellene, de annyira nem éreztük fontosnak, mignem egyszer csak hipp és hopp egy reggel arra ébredtünk, hogy több havi bejegyzésünk hiányzik a régi blogról. Végül sikerült az egészet “visszacsinálni” :), de elérkezettnek láttuk az időt a változtatásra.

Aztán egy szép, borongós szombati délutánon megszületett ez a blog. A gyerekeknek tetszett, a szlogent együtt találtuk ki. Elmondtam, hogy mit szeretnék változtatni, aztán mindenki tett hozzá valamit, igy lett a “Szemünkben a világ … Belgiumból”. Akkor még kettőnkön kivül senki nem tudta (még a gyerekek sem), hogy miért igy, Belgiumból, de mi már akkor talonban tartottuk, hogy lehet elköltözünk ebből az országból. Ami végül is majdnem bejött, majdnem Tallinban kötöttünk ki, de aztán mégse, amit egyikünk se bánik már. Együtt maradt a család és ez mindennél fontosabb!!! És mivel nem szerettük volna megváltoztatni a blog cimét semmiképpen, semmikor, igy az uj cimbe Belgium helyett került volna Tallin. De nem került, a jövő meg hogy mit hoz? Hát, mind Isten kezében vagyunk! 🙂 De az, hogy mi hogyan látjuk a világot, azt továbbra is olvashatja, akit érdekel.

És itt szeretném megköszönni mindenkinek a látogatást. A blog belső számlálóján az látszik, hogy eddig 51 163-an látogatták meg a blogot. Nekem álmomban sem jutott volna eszembe, hogy ennyien ellátogatnak ide. És még akkor nem beszéltünk azokról, akik RSS-ben olvasnak minket, akik e-mailben kapják meg a bejegyzéseinket. Bevallom, nekem fogalmam sem volt, hogy ennyien járnak felénk, de tényleg nem, mert soha nem foglalkoztam ezzel, nem jártam ennek utána, hát én is meglepődtem.

Született 207 bejegyzés, 988 komment. Nem tudom kinek mit monadanak ezek a számok, nekem meglepőek. Többször felkerültünk (mások szóltak) a Worpress magyar oldalának a főoldalára a napi látogatottság miatt. Emlékszem, a freeblog oldalára kikerülni nagy dicsőség volt annak idején, nem tudom, hogy itt ez most az-e? Mindenesetre jó érzés, és köszönjük!

Köszönöm a blogbarátoknak, hogy jönnek, olvasnak, szólnak, irnak. És én is titokban, de köszöntöm az ugy látszik sok zugolvasónkat, akik azért ha kell, akkor kilépnek az ismeretlenségből, vagy irnak inkább személyes levelet. Nincs ezzel semmi baj! Volt már, amikor csak annyit kaptam egy e-mail-ben: Köszönöm! Ilyenkor nem mindig értem, aztán este Gyuszi elmagyarázza. Olvassam el mit és hogyan irtam, próbáljam meg más szemével olvasni amit irtam. Olyankor van, hogy megértem. És én is köszönöm!

A másik blogot még sok-sok évvel ezelőtt Gyuszi inditotta, aztán irogatott Eszti, majd én és később Dávid is bekapcsolódott. Mára ugy néz ki, hogy maradtam én. Gyuszi jókat somolyog, ha megkérdezem, miért nem ir a blogjába. Mondja, az már a tiéd! Pedig annyira szeretem olvasni az irásait (ja, tényleg, megjelent nyomtatott formában Mo-on irása, de nem árulom el hol és mikor, hátha megirja nektek, ugye milyen furmányos vagyok? 🙂 ). Esztikémnek az egyetem mellett nem marad ideje, pedig ő is nagyon jól forgatja a tollat  klaviatura billentyüit. Dávidkám meg olyan megnyerően tudott irni, de persze ő most abban a korban van, amikor szerinte nem is olyan jó az. Hát, maradtam én, meg néha nagy-nagy unszolásra Gyuszi.

Hogy mit hoz a jövő? Nem tudom, majd meglátjuk egy év mulva! Volt most is sok jó dolog, volt mikor együtt örültünk, együtt sirtunk, együtt morogtunk, együtt mosolyogtunk. Várlak benneteket a következő egy évre is, remélhetőleg több mosolygással, de mindenképpen a mindennapi élettel, hogy milyen is a

Szemünkben a világ … Belgiumból …