Címkék

, , , , ,

Már többektől hallottuk, hogy az Ardennek lábánál sok folyó van, lehet menni evezni. Még sosem voltunk, nem próbáltuk, de  nagyon szerettünk volna részt venni egy kajakozó turán.

Gabóéknál voltunk és megemlitettem neki, hogy hová szeretnénk elvinni a fiukat meglepetésként, és ő ajánlott egy helyet ahol nemrég voltak ők is.

Első kajakozásnak, evezésnek nagyon jó, mert biztonságos, sekély a viz, a táv épp elegendő első utra. Örülök, hogy hallgattunk rájuk, mert nagyszerü élményben volt részünk!

Igaz az ut több mint egy óráig tartott, de megérte az utazás! Csodaszép helyeken veztett már az ut is, gyönyörü szerpentineken közeledtünk Alle felé, ez szinte már a francia-belga határon van, hiszen az egyik hosszabb kajakos ut már át is megy a határon.

Megérkeztünk a két fiuval, Esztivel, béreltünk két kétszemélyes  és egy egyszemélyes kajakot. Innen busszal felvittek minket a folyó mellett ahhoz a távhoz, amit kifizettünk. 7, 12, 22 és 27 km-es távok vannak, mi a 12 km-est fizettük ki. És most már inkább a képek beszéljenek helyettem, mert akkor láthatjátok igazán, hogy milyen csodás élményben volt részünk:

A hattyuk mondták, hogy ne izguljunk, jó lesz!

Lerakták a hajókat a buszról és belöktek minket a vizbe, itt Esztikém már ügyeskedik:

A vizben végig több méteres vizi növények voltak, de nem nagyon akadályozták az evezést, időnként az evező beleakadt, de nem volt gond:

Óriási rózsaszin virágok diszelegtek a parton, szinte végig a 12-km-en:

A folyó ilyen csodás tájakon tekergőzött:

Sok helyen a talán már évszázadok óta kopó folyófal érdekes mintázatát mutatta meg:

Nyugalom, békesség, csak mi és a folyó, a gyönyörü táj:

Gabiék tanácsára vittünk szendvicset, innivalót, és amikor már ugy gondoltuk, hogy talán sokat jöttünk, akkor kikötöttünk.

Jó volt piknikezni, beszélgetni, megállni egy kicsit, szétnézni.

Ujra elindultunk. Dávid szeretett volna egyedül evezni,

igy Eszti beült Barnus mellé én pedig Gyuszival kanalaztam tovább a vizet.

Nagyon szerettem nézelődni, fényképezni, hiszen olyan szép volt minden. Sokat nevettünk, hol magunkon, hol egymáson. Azért lassan belejöttünk és remekül tudtunk együtt evezni. A folyópart nagyobb területén egy óriási camping terült. Látszott sok sátron, lakókocsin, hogy már több ideje ott vannak, néhol virágoskert, parabolaantenna is volt. Meg is tudom őket érteni, jó lehet itt eltölteni a pihenés idejét. Csak az ügyetlenkedő kajakosok  hangoskodása vagy nevetése veri fel a csendet.

Pár vizinövény vége kiért a vizből és igy nagyon aranyos pici fehér virágok ringatóztak a vizen.

Itt még nem tudtuk, hogy az utolsó kanyarhoz érkeztünk el. Sajnos!

Ezen a képen látszik, hogy bizony egyes helyeken nagyon sekély volt a viz. Aki elől volt az felderitette a terepet, már láttuk, hogy merre fodrozódik a folyó a köveken, arra nem mentünk, mert ott sekélyebb volt a viz. Igy is hol az egyik, hol a másik kajak feneklett meg. Na de nem fogott ki azért rajtunk! 🙂

És sajnos megérkeztünk. Lassan becsordogáltunk és kiszálltunk a kajakunkból.  Mondtuk ne szomorkodjon, biztos jövünk még! 🙂

Ezt az igazi vizibiciklit meg szeretném még mutatni, mert ilyet még nem láttunk sehol. Az előző képen is látszik egy másik, de annyira tetszett nekünk, hát megörökitettem:

Nagyon szép nap volt ez is.

Hogy miért ajánlom ezt a helyet? Nekünk fontos volt az ár, hiszen sokan mentünk. Itt nem kellett fizetni csak a kajak bérlését, a pályára a busszal ingyen felvittek, nem kellett bérelni uszómellényt, meg hasonlókat, nem volt semmiféle plussz költség. Mivel készültünk a piknikre, igy igazán nem nem került sokba. A részleteket a RÉCRÉALLE honlapján megtalálhatjátok. És mindenkinek tudom ajánlani, mert teljesen biztonságos, sok kisgyerekes család is volt, ők kaptak uszómellényt. És mindenki mosolygott, nevetett, boldog volt! 🙂 Mi is, nagyon! 🙂 🙂 🙂