Címkék

, , , , ,

Ez a lakáskeresés-költözés nagyon áthuzta a számitásainkat, terveinket a nyárra. Először is minden tervünket elvetettük, nem mentünk Mo-ra sem, pedig meg szerettük volna lepni a szülőket. Gondoltuk, hogy pár helyre elmegyünk itt Belgiumban. Ezeket is kénytelenek voltunk lefujni. És nem csak a pénzről volt itt szó, hanem arról is, hogy az időnk zömét lakáskeresésre forditottuk, mert most ez mindent törölt, sajnos.

Eredménnyel jártunk Gyuszi szabijának első hetében, igy mégis ugy gondoltuk, hogy kell valami, ami emlékezetessé teszi ezt a nyarat a lótás-futás és a házkeresésen kivül. A szabadság második hetét szépen beosztottuk. A lányok sajnos nem jöhettek, mindkettőnek vizsga maradt a tanévvégéről, igy a fiukkal terveztük a kirándulásokat.

Kedden kirándulás, szerdán aláirjuk a lakásszerződést, csütörtökön kirándulás! 🙂

A fiuk már nagyok, gondoltuk nem valami játszóparkba kellene menni, bár lehet azt is élvezték volna. És találtunk is egy jó helyet, tőlünk pár kilométerre. Ekkor eszembe jutott, hogy Barnusék két évvel ezelőtt az iskolától voltak egy közeli parkban és mikor hazajött, akkor mondta, hogy ide egyszer el kell mennünk. Valahogy elfelejtődött!

Elindultunk reggel, nem mondtuk, hogy hová megyünk, meddig megyünk. Persze mikor odaértünk, akkor Barnus egyből rájött, hogy hol vagyunk és onnantól kezdve folyamatosan mesélt és mesélt és mesélt, hogy igy lesz, meg ugy lesz.

Ilyen képek fogadtak minket:

Bicajozni a fán?

Na de ilyen magasan?

Végre kinyitottak, bent megkaptuk a kezeslábasainkat, majd biztonsági hevedereket is raktak ránk, hogy nyugodtan tudjunk kismajmokat játszani a fákon. Kaptunk egy gyorstalpaló tanfolyamot, majd mutatták, hogy mehetünk.

Oda megyünk rohangálni?

Biztos kell ez nekem? Naná! 🙂

8 pálya van, természetesen a legkisebb és legkönnyebb pályával kellett kezdeni és szépen végig kellett menni a számoknak megfelelően. A zöld pályákon még óvatosan, figyelmesen mentünk, de a végén azért már rendesen oda kellett figyelni. Ekkor még csak kb. 5 méterre voltunk a földtől.

Aztán jött a három piros pálya. Az első még rendben volt, csuszni, mászni, csimpaszkodni kellett, egyensulyt tartani, ügyeskedni. A második már nagyon nehéz volt nekem, a fiuk még nevetve, boldogan trappoltak végig a pályán.

A 3. pályáról visszafordultam ( szerencsére nem jött utánam senki), mert nagyon sok volt már az olyan rész, ahol a kezemmel kellett felhuzni magam. De a  fiuk rendithetetlenül mentek tovább. Barnusra nagyon büszke voltam, nagyon erős az én kisfiam! 🙂 Csak huzta, tolta fel magát a nehezedő akadályokon. A piros pálya végén már 10 méteres magasságban is voltak.

Itt a fiuk a fekete pálya első szintjén jártak, épp készülődnek a mászásra, huzódásra a föld felett jó magasan (de biztonsági kötéllel!) a hosszu csőbe.

 

 

 

 

Ekkor Dávid próbálja felhuzni magát, jó meredeken kellett elindulni felfelé, kb. olyan pályán, mitha egy függőhidat felrobbantottak volna, időnként volt pár faléc keresztbe, de többnyire a vékony huzalon kellett közlekedeni a következő akadályig.

 

Ezen a képen éppen olyan, mintha Gyuszi a levegőben járna, de nem! Van ott azért egy vékony huzal! 🙂

 

 

Barnus a fekete pálya utolsó részén kicsit megütötte magát, nem ment fel az utolsó pályára ő sem, csak Gyuszi és Dávid. De jól is tette! Ez a pálya a legrövidebb, de a legmegerőltetőbb is. Helyenként 20 méterrel a föld fölött kell tuljutni az akadályokon. Egy részen mindketten nagyon elakadtak, már ugy érezték, hogy nem birnak tovább menni, de sikerült erőt gyüjteniük és utána gyorsan vége is lett minden próbának.

Nagyon büszke voltam rájuk! Barnusomra, mert a legutolsó pálya kivételével végig csinálta amit a nagyobbak, pedig nagy erőt kellett kifejtenie. Néha volt egy kis köhécselés, de különben rendületlenül ment előre! Dávid pedig ment mint akit zavarnak! Már csak azért is megcsinálta! Édes volt, mert a végén aggódott Gyusziért, nem is magával foglalkozott!  Hát az én édes párocskámra meg, hogy igen is végig csinálta! Bár nagyon elfáradt, de nagyon boldog is volt, mint minden pasi, ha kitüz egy célt maga elé és tul jut rajta! 🙂

Szerintem még el fogunk ide látogatni! Van egész piciknek is egy külön pálya, hogy ők is kipróbálhassák magukat, oda 3 éves kortól lehet menni. Nagyon sok segitő volt ott, kellettek is. Rendet tartottak, vigyáztak, hogy egy fán ne legyen 3-nál több ember és egy pályán egyszerre csak egy ember menjen. Ha valaki nem fogadott szót, akkor azonnal ott teremtek és rászóltak, hogy tartsa be a szabályokat. Akadtak kicsik, akik felmásztak valahová, de féltek tuljutni, átmenni rajta. Mentek segitettek, biztatták, odahuzták az akadályokat, ahonnan már bátran tovább mehettek. Igy aztán teljes a biztonság.

Ha valaki szeretné meglátogatni a parkot akkor az oldalukon (Aventure Parc) megtalál még más információkat is, lehet képeket nézegetni, stb. Ja, és ami nagyon fontos még, ez bizony egy egész napos elfoglaltság volt! Délelőtt 10-kor nyitnak, mi akkor már ott voltunk és délután 4 körül volt már mire a fiuk lejöttek az utolsó pályáról is.