Tudom, hogy sokan kértétek, hogy irjak róla, tegyek fel képet, de azért mégsem akarom, hogy ez a blog Samuról szóljon. De nem birom megállni, hogy ne fényképezzem és ne irjam le, hogy mekkora bohóc! 🙂

Ó, rendkivül hamar megszokott! Egy hét után félve nyitottuk ki neki az ajtót, hogy na mi lesz, de kiderült, hogy a világ legbátrabb és legrámenősebb cicájával van dolgunk. És persze mindezt teszi ugy, hogy közben nem tudsz rá haragudni! 🙂
A kaparófákra még alig birt felmászni, de felmászott és akkor már gyorsan birtokba is vette:

Előszeretettel rohangál ott, ahol van valaki. Az egyedüllétet már ő sem szereti. A legjobb, mikor rajtam (szó szerint értendő) rohangál. Az már a light-osabb része, mikor az asztalomat dönti romokba:

Mindenhová bebujik, megnézi, megszaglássza:

Az előbb még itt tombolt mellettem. Először még szépen oda voltak rakva a dolgok, mig meg nem jelent. Most igy állunk:

Most meg igy, sajnos még nem sikerült  elég nagy kupit csinálni, de jól halad affelé:

Már majdnem kész!

Hoppla, vissza az asztalra, majd végre, sikerült mindent szétszórnom, a hangfalat fellöknöm, a szemüvegtartó meg épp a hátamon landolt. Ez az, végre! Már ma is csináltunk valamit! 🙂

Levezetésként egy kis cipőgyömöszölés. Mondjuk pont sikerült azt kiválasztania, amelyik jóval nagyobb mint ő, de mit neki ilyen akadály!

Mit csinálsz? Tedd már le és engem simizzél, gyömöszöljél, cirógassál, vagy mindegy mit csinálsz, csak én is benne legyek! Tedd már le azt az izét!

Hát, itt a blogon zárul Samu mókatára, a többit mindenki gondolja hozzá!

Jó, hogy itt van! 🙂 🙂 🙂