Címkék

, , , , , ,

Tegnap volt az évzáró ünnepség Barnuséknál. Élete utolsó ünnepsége, hiszen itt különben sincs, de a magyar tanitók mindig tartottak, felsőben viszont már nem szoktak. Azért, mert itt teljesen mást jelent az osztályfőnökség, mint Magyarországon, de ez már más dolog.

A lényeg, hogy mentünk reggel, a müsor után közös reggeli volt most is meghirdetve.

Édesek voltak! Mekkorák már! Milyen picik voltak elsőben, amikor először Brigittához kerültek, ők azok, akiket végig tanitott igy vagy ugy az 5 év alatt (itt az alsó tagozat 5 évből áll). Az elsőt és a  4-5. osztályt mint osztályfőnök, de a 2-3. osztályos korukban is tanitott egy-egy tantárgyat nekik, a kapcsolat soha nem szünt meg.

Először a furulyás tehetségüket mutatták be, francia nyelven tanulták a zenét ebben az évben, furulyázni is megtanitotta őket a tanárnő.

Több darabot adtak elő és rendkivül ügyesek voltak. Külön örömünkre egy magyar népdalt is megtanultak. A tanárnő adta a zenei alapot, a gyerekek magyarul énekeltek, de becsületükre mondva remekül összehozták!

Nagy sikerük volt, igazán!

Ügyesek voltak a gyerekek, a “Tanár ur kérem …”-ből tanultak meg két hosszabb részt, el is játszották. Jó volt, mert itt még jókat nevettünk.

Aztán jött a gyerekek bucsuja, melyre mi szülők és a gyerekek készültünk, nagy titokban.

Az egyik kislány irt három humoros verset Brigitta történeteiből, azt mondták el neki, majd két bucsuzó vers következett. Sokat kerestem, mert szerettem volna olyat találni, ami illik ehhez az osztályhoz, illik Brigittához, a gyerekekhez. Sikerült! A végén már mindenki pityergett. Drága Brigittánk, az aranyos annyira sirt! De megérdemelt minden puszit, simogatást, köszönetet és persze ajándékot is.

Ennek az osztálynak soha nem az volt a lényeg, hogy valami óriási értékes ajándékot adjon neki, hanem VALAMIT akartunk adni. Az egyik anyuka hallott egy kerámia studióról Brüsszelben, ahová el lehet menni, mindenféle dolgokat lehet késziteni, aztán ott mázt tesznek rá, kiégetik és lehet menni a csodás saját kézzel elkészitett dolgokért. Az osztály is ezt tette, elmentek, válogattak és végül is kiválasztottak egy teáskészletet. Egy pohár, egy tányérka hozzá. Mind, mind saját kézzel készitve, festve. Remek ajándék lett belőle. És a 9-ik darab pedig hozzá egy kis kináló tálca, mert hogy kilencen voltak az osztályban.

Jó volt látni Brigitta arcát, hogy tényleg mennyire örül ennek az ajándéknak, az egyediségének, mindegyiken ott a készitő neve, a keze nyoma, az emléke.

Aztán volt tényleg eszem-iszom, egy kis beszélgetés, de ment mindenki hamarosan utjár, ki haza, ki dolgozni, én meg, mivel megtudtam, hogy ki lesz a felsős  osztályfőnök, hát meglátogattam őt és elbeszélgettünk Barnusról. És akkora nyugalommal, békességgel jöhettem el az iskolából, rendkivül hálás voltam ezért neki!

Most még Barnusék járnak másfél hétig iskolába, hivatalosan jövő héten pénteken van a bizonyitványosztás. Dávid már itthon lóbecol, nekik tegnap volt az utolsó tanitási nap, az érettségi miatt a felső tagozatnak hamarabb véget ér a tanitás. Na, ezt sajnálja Barnus, mert neki ma is fel kellett kellni, reggeli, séta a buszhoz, suli.

De szeptembertől már ő is felsős lesz, jaj, felnőtt a kisfiam, már ő is nagyfiu lesz lassan. Az én édes kis-nagyfiam! 🙂

Kedves Szülők! Ha valakinek gondja van azzal, hogy feltettem pár képet az osztályról, az kérem szóljon, azonnal leveszem!!!