Címkék

, , , , , , ,

Azért nem merem mondani, hogy vége, mert ugye most fel kell még adni postán a hivatalos dokumentumokat, megérkezik szépen az illetékes gyámhivatalhoz, elvileg 30 napon belül elbirálják, elküldik nekünk, elvileg nekünk is van 30 nap fellebbezési határidőnk a határozat véglegesitése előtt.

Na, de az elején kezdem!

Amikről már irtam eddig, arra nem szeretném szaporitani a szót, a lényeg a lényeg, Gyuszi felvette az illetékes gyámhivatal vezetőjével a kapcsolatot, és miután megérkezett végre az irásos vélemény a Minisztériumból is hozzá, akkor elkezdődött az adok-kapok. Ez nem volt vészes, egyszerüen arról szólt, hogy itt milyen igazolásokat tudunk kérni, bemutatni, és ez mire lesz elég Magyarországon.

A végeredmény, hogy a fiuk mivel elmultak 12 évesek (ez fontos, mert a fiatalabb gyerekeknél más a menet, de hogy  mi azt nem tudom sajnos, ennek utána kell járnia aki ebben a cipőben jár!), igy már önállóan nyilatkozhatnak, hogy ők mit szeretnének. Elvileg ugye a gyámügy hivatalos képviselőjének el kellett volna beszélgetni velük, meg szét kellett volna nézniük nálunk, de jelen esetben ez nem lehetséges, bár mi gondoltuk, hogy felajánljuk, hogy jöhetnek, meg beszélgethetnek, de nem akartuk már tul fesziteni a hurt. 🙂 Na tehát, a konzul asszony előtt aláirtak egy nyilatkozatot (amit Gyuszi irt meg többszöri egyeztetés után, mivel fogalmuk sem volt Mo-on sem, hogy mégis mi és hogyan legyen rajta), hogy ők bizony velünk akarnak továbbra is élni és kérik, hogy szüntessék meg a Mo-i lakcimüket. Ezt a dokumentumot hitelesitette a konzul asszony pecséttel meg aláirással. Mellékeltünk még papirokat, Gyuszi munkáltatói igazolását, melyet magyarul ki tudott nyomtatni a rendszerből, a fiuk iskolalátogatási igazolását a sulitól, Gyuszi legutóbbi fizetési papirját. Utóbbi három papirt a Nagykövetségen hiteles forditóval leforditattuk magyarra, hogy senkinek ne legyen lehetősége bármibe is belekötni.

És végül is ennyi! Most elvileg 2 hónap. Meg lehetne gyorsitani, mert felajánlották a gyámügytől, hogy irjuk bele a nyilatkozatba, hogy a határozat amit ők hoznak az ellen nem élünk a fellebbezési jogunkkal. Hát, mi szeretnénk élni, mert ugye fogalmunk sincs, hogy mi is szerepel abban a határozatban majd. Nem irunk alá semmiféle papirt előre, láttatlanban, olvasatlanul!

Akinek szüksége van rá, az szóljon, elküldöm a szöveget szivesen. A levelünk és minden vonatkozó jegyzet le van adva a Minisztériumba, elvileg az van mondva, hogy ez alapján fogják megcsinálni az összes többit, tehát nyugodtan lehet hivatkozni, irni az illetékeseknek. Elvileg talán lesz ebből valamiféle tájékoztatás is a gyámhivatalok felé, hogy lehessen mindenkinek erre hivatkozni, de hogy ez mikor fog megszületni azt már nem tudta megmondani senki.

Eredmény, hogy nyugiba meg lehet ezt csinálni, miután megkapta az ember a szokásos levelet és felnyomta az agyát a plafonig, még akkor is ha számitott rá, na akkor irjon nekem egy levelet és megküldök mindent, és minden ok lesz!

Akkor kedveseim hajrá! Ha valaki kérte a Minisztérium illetékesének a nevét, cimét és még nem küldtem el, az legyen szives irjon még egyszer, mert lehet elfelejtettem!