Az előbb osztottam meg a fenti képet a facebook-on remélem nem lesz gond, hogy idemásoltam, de egy régi történet jutott erről eszembe, és el szeretném nektek mesélni, hogy nevessünk is egy kicsit!

Esztikém pár éves volt, és hát már kicsi korában sem a türelméről volt hires. Gyuszi szunyókált az ágyon, Esztike ült mellette, motyogott magában, de ő ugy érezte, hogy Gyuszival beszélget, mivel néha egy-egy álmos választ kapott. Egyszer több idő telt el a válaszig, erre odafordult Apjához, látja, hogy le van hunyva a szeme. Odamászott, felemelte a szemhélyát és rákiabált:
– Apuci, hallod?

Hallotta! 🙂