Címkék

, , , ,

Mivel éjszakánként bizony hidegek vannak, ezért a kismadarakat behozzuk éjszakára. Elvileg nem kellene, de a papagájok afrikaiak, nekik kell a meleg, a sirálykák közül meg egy a kezemben pusztult el egy hüvösebb (nem fagyos!) reggelen, igy reggel-este költözünk, mig nem lesz stabilan 10 fok fölött az éjszakai hőmérséklet.

Büdike nagyon szereti a papagájokat. Bár többnyire alaposabban szeretné őket, de ha bent vannak, akkor soha nem tud ellenállni nekik. Pedig kapott már csipkodást, egyszer még az orrocskája is vérzett, de vagy olyan butuska, hogy elfelejtette, vagy nem érdekli.

Látom egyik reggel, hogy megint odatelepedett melléjük, rákészültem a fényképezővel, hogy itt bizony megint lesz valami!

Először csak ücsörgött, mintha mondta volna, hogy őt különben nem is érdeklik a madarak, néha odapillantott, de pár perc elteltével nem tudott nekik ellenállni, sokáig ült a két hátsó lábán, kezeit felemelve, fejét ide-oda kapkodva:

Na, itt már nem birt magával, neki a ketrecnek! Amerre röpköd, ugrál a madár ő arra simogatja kivülről a  ketrecet. Persze a madarak is kiismerték már szerintem, mert olyan érzésem van, hogy odamennek hozzá és csinálják neki a fesztivált.

Ha begorombul, akkor rászólok. Akkor jön ez a fej, hogy “Én madarat? Nem is láttam! Hol van itt madár? Nem is csináltam semmit és különben is én vagyok a világ legjobb kiscicája!” 🙂