Címkék

, , , , , , , , , ,

Megint eltüntem, mert most az elmult hét elején inkább lenn volt a hangulatom.

Barnuskám hazajött Londonból, tele volt emlékkel, élménnyel. Még most is jutnak eszébe dolgok, hogy miket csináltak, merre jártak. Nagyon jó, hogy elengedtük, jó, hogy kibirtuk. Az angoljának mindenképpen jót tett, a tanitó nénije nagyon vigyázott rá, nem volt gond a pocakkal sem.

Aztán hétfőn mentünk vele az orvoshoz, hát, rettenetesen rosszat fujt. Köhög is, inkább köhécsel. A tüdeje tiszta teljesen, ez bizony asztma jellegü. Kaptunk gyógyszereket amit be kell szivni, kaptunk amit ki kell fujni. Most szokjuk, jó. De azért ez engem nagyon letört, pedig valahol éreztem, hogy nem minden ok, mert nagyon zavart ez a köhécselgetés bár én inkább valamilyen allergiára gondoltam. Na, ennek kideritése a következő hónapokra vár. 

Sajnos ezek azok a hirek, amiktől nagyon elkeseredek, elszomorodok. Szerencsére Gyuszi itt van, csak ő tud ezekről az önmarcangolásokról, még a gyerekek sem.

De azért teltek a napok, Barnusnak használt a gyógyszert, hát kezdtem ujra felfelé mászni, még ha nehezen is. Csütörtökre rendbe lettem, aztán pénteken várt egy uj találkozás.

Megjött egy blogbarát Brüsszelbe és eljött hozzánk a kisfiával. Elmentünk a suliba együtt Barnusért, kicsit szétnéztünk Brüsszelbe, szerencsésnek érezhették magukat, mert izelitőt kaptak a brüsszeli dugókból is. Aztán este vacsi, kicsi beszélgetés, aztán szombaton délelőtt már el is mentek. Ő volt az mindig, akivel valahogy fél szavakból is megéretettük egymást, fogalmam sincs miért.

Már nagyon vártam a találkozást és nem is csalódtam. Az ő kisfia autista. A családom most találkozott és élt egy picit együtt egy ilyen kisfiuval, igaz csak másfél napig. Marcell egy igazi tünemény, gyönyörü kisfiu. És nagyon okos. Bár anyukáját jobban zavarta a viselkedése mint minket, nagyon örülök, hogy megismerhettem ezt az édes gyereket. Mert ott volt benne kedvesség, a szeretet mégis. Ragaszkodó, figyelmes, de igen, van valami nála ami talán másokat zavar, idegesit, de én azzal nyugtatgattam Ritát, hogy semmi baj, Marcell ilyen. Minket nem zavar és igen is tudomásul kell vennie annak akivel találkoznak, hogy Marcell ilyen. Ha az ember figyel, akkor 5-10 perc alatt kiderül, hogy mivel kapcsolatban kell rá figyelni, és ennyi. Ettől kezdve nem volt gond, kiiktattuk a problémás tényezőket és tudtunk beszélgetni, foglalkozni vele, főzni, stb.

Azt gondolom, hogy jó lenne sok embernek, sok családnak eltöltenie a napjait egyszer-egyszer egy ilyen családdal, ahol autista gyermek van. És rájöhetnének, hogy mennyire nagyszerü emberek a szülők és emberfeletti erővel is rendelkeznek ha kell és jobban megbecsüljék azt ami nekik van.

Hát igen, jobb lett volna több idő, sokkal több idő, de valószinüleg az sem lett volna elég. Fogalmam sincs mikor találkozunk legközelebb, de jó lenne pedig.

Hát ez volt az, ami már fenn talált és igy is telt a hétvége. Végre ki-kisütött a nap is, a teraszt is be tudtuk rendezni, mert már nagyon várjuk, hogy kiülhessünk néha kávézni, esetleg vacsizni vagy hétvégén ebédelni. Elvégre már tavasz van bőven, mindjárt május.

És holnap is jó lesz nagyon, mert hát itt van május elseje és mi megyünk Gabóékhoz. Valaki megrángathatna, lehet megkérem rá Gabót vagy Ágit!