Címkék

, , , , , , , ,

Sajnos Belgium husvéti hangulatát már szombaton tönkre tette pár fiatal.

Szombaton délelőtt egy autó és egy autóbusz összeütközött Brüsszelben, a busz vezetője rutinból kihivta a STIB (brüsszeli közlekedési vállalat) helyszinelőjét. Meg is érkezett a helyszinelő, de miután felvette az adatokat és le akarta fényképezni a baleset helyszinét, a részegen balesetet okozó személyautó sofőrje és a telefonon odahivott barátok nekimentek és szó szerint, puszta kézzel, rugásokkal agyonverték ezt az embert. Sajnos este a kórházban elhunyt szegény, de nem volt egy ép porcikája sem.

Természetesen az elkövetők elmenekültek, de a balesetet okozó utóbb önként jelentkezett a rendőrségen. Bocsánatot kért, hogy ő nem gondolta, hogy ez lesz a vége, ők nem akarták, hogy meghaljon az az ember. De könyörgöm, mégis mit gondoltak, ha valakit rugdos 5 embert teljes erőből és ütlegel, akkor annak mi lesz a következménye?

Szombaton dél óta nem volt tömegközlekedés Brüsszelben, ma is csak a metrók 30%- a indult el. Sztrájkolnak és félnek a STIB alkalmazottak. Joggal! Nem ez volt az első atrocitás ami az utóbbi időben érte őket. Mindig tudunk róla, ha valakit bántanak, mert megáll az élet olyankor a fővárosban vagy éppen azon a vonalon, ahol történik valami.

Már szinte nem telik el hónap, hogy ne vernének meg sofőrt, vonatvezetőt. Nemrég a vonatok álltak meg egyik pillanatról a másikra ott ahol voltak, mert egyik vonat vezetőjét megtámadta egy utas, mert késett 10 percet. Amint kitudódott azonnal leálltak a jármüvek amik a sineken közlekednek. Nem jó dolog, hogy ezt teszik, de valamivel fel kellett hivni a figyelmet. Ez ami a hétvégén történt szerintem már a betelt pohár kicsordulása volt bőven.

A gazdasági válság hatása itt is nagyon érezhető, állásokat szüntetnek meg, embereket küldenek el. Sok olyan intézkedés is történt az utóbbi időben, amivel a biztonságos utazás lehetősége nagyon lecsökkent. A brüsszeli metrókon sokan már garázdákodnak, és mostanában már tehették, az emberek féltek tőlük, nem szóltak, ha mégis, akkor jött a verés. Megszüntették szinte az egész metrórendőrséget, nincs ellenőrzés, nincs kotroll, nincs kitől segitséget kérjenek akár az utasok, akár a sofőrök, vezetők. A helyszinelők felét elküldték, már egyedül kell kiszállniuk a balesetek helyszinére, elvették azokat a jogi lehetőségeiket, amikkel kordában tarthattak problémás embereket.

Hát ezekért nem közlekednek most a jármüvek Brüsszelben. Pont most tárgyalnak a szakszervezetek vezetői a város vezetésével, a miniszterekkel. És most nem ők fognak rábólintani a felajánlott támogatásra, segitségre, hanem visszamennek a munkehelyekre, hiszen ott van mindenki a helyén és elmondják a megállapodás lehetőségeit, ha az alkalmazottak rábólintanak, akkor fog holnapra visszaállni a rendes menetrend városszerte. Ha kevésnek bizonyul, akkor állni fog továbbra is minden.

Fogalmam sincs mi történik a világban! Mindenhonnan csak a brutalitást hallani. Fiatal emberek begurulnak, bedühödnek és gondolkodás nélkül rombolnak, ölnek. Milyen ezeknek az embereknek a lelkivilága? Mégis mit gondolnak a világról, az életről, a saját életéről, az élet értelméről? Milyen jogon gondolja, hogy ő elveheti másik ember életét. Hát ki ő? Hol van ezeknek az embereknek a családtagjai? Ennyire nem figyelnek egymásra?

Jaj, nekem nehogy azt mondja valaki, hogy szegények, meg nincs pénzük! Mindig ezzel takaróznak, pedig a szeretet, az odafigyelés nem pénzfüggő, nem kerül semmibe. Miért nincs az, hogy ha baj van, nincs pénz, nincs munka, akkor annál jobban egymás felé fordulnak a családtagok, az emberek és segitik egymást legalább lélekben? Mikor Gyuszinak nem volt állása és kilátástalan volt minden, és majdnem elveszitettünk mindenünket, akkor inkább csendesen bátoritottam, tartottam benne a lelket, pedig nekem is nagyon nehéz volt és iszonyu hosszuak voltak azok a hónapok, nagyon féltem.

De most nem ezt látom, nem, inkább egymásnak mennek, meg másoknak? Ha neki rossz, akkor legyen rossz a másiknak is? Emberek! Térjünk már észhez! Mi a csudát kellene csinálni, hogy a fiatalokat, a felnövekvő nemzedéket nagyobb szeretetre neveljük, figyelmeztessük őket az agresszió, az alkohol, a dohányzás és a kábitószerek romboló hatására? Az élet tiszteletére! Vannak akik megküzdenek minden egyes napért és mégis tudnak mosolyogni. És ezek az embereket nézik le azok, akik hangoskodnak, verekednek és ugy gondolják, hogy ők a világ közepei, mert azt csináltak amit akartak.

Arra meg már gondolni sem merek ami Mo-on történt pár napja! Egy fiatal ember mit csinált? Mitől lett a szivében ekkora düh, méreg, gyülölet, hogy szinte kiirtotta az egész családját? Mert belegondolni sem merek az életben maradók további életére! Az én 24 éves gyerekemnek nincs ideje ilyenekre gondolni, tanul, iskolába jár, készül a jövőjére, az ÉLET-re, most éppen küzd a fájdalom ellen, de még csak eszébe sincs, hogy a fájdalom miatti érzéseit a családtagjain töltse ki.

Rettenetesen mérges vagyok!