Katinkát mult csütörtökön megmütötték! Tul van rajta és mi is megnyugodhatunk végre, mert nagyon aggódtunk.

Még Belgiumba költözésünk előtti évben, tehát ugy 8 éve mütötték az arcüregét, altatásban. A mütét után odajött az orvos és elmondta, hogy mütét közben rakoncátlakodott Katinka szive, végül géppel kellett helyre billenteniük az össze-vissza kalapáló szivet. Természetesen nem nyugodtam, a létező összes helyre elráncigáltam már megint szegény gyerekemet, de nem találtak nála semmit, aminek persze nagyon örültem.

Most viszont ujra előjöttek a régi történések, és vártuk a mütét előtti eredmények értékelésést, hogy müthető-e, altatható-e? Az EKG kimutatta, hogy tényleg van valami gond nála, az anaszteziológus azt mondta még hétfő délután, hogy szerinte nem fogják megmüteni. Elküldték egy professzorhoz sürgősséggel másnap. Aztán ez az orvos megnyugtatott mindenkit, hogy nincs semmi baj, ilyen sok embernek van, nem lesz gond. Azért volt UH, meg mindenféle vizsgálat, de a proffot igazolták. Igy aztán engedélyezték a csütörtöki mütétet, szerdán délután Katinka bement a kórházba.

Igazán jó hangulatban tolták le csütörtökön fél 12-kor, mondták, hogy legkésőbb fél 2-kor hozzák vissza. Türelemmel vártunk!

Már 2 óra volt, Katinka sehol. Nővéreknél érdeklődés, telefonálnak, azt mondják a mütét sikeres volt, minden rendben, majd hozzák. Jó. 4 óra, megint érdeklődés, hol van Katinka? Ó jól van, az aneszteziológus zöld lámpájára várnak, és hozzák. Na, fél 6-kor már nagyon mérges voltam, mondtam a fiuknak, hogy ha lehet, akkor most már veszekedjenek, és nem igaz, hogy nem mondanak semmit és ide senki nem jött, se orvos, se senki, hogy elmondja mi történt, és különben is tudni akarom, hogy mi van a gyerekemmel. Erre jönnek a fiuk, hogy a nővér azt mondta, hogy az aneszteziológus hazament (lejárt a munkaideje), más orvos meg nincs akivel beszélni lehetne. ??? Mi van??? A mütéti őrzőben nincs orvos??? Már éppen kezdtem kikelni magamból, amikor kiszólt a nővér, hogy menjünk gyorsan a szobába, mert mindjárt csörög az orvos, ott tudunk vele beszélni.

Végre elmondta Gyuszinak, hogy az volt a gond, hogy nehezen birták Katinkát felébreszteni és soha nem volt stabil az ébredése. Addig amig ez nincs meg nem adhatják fel az osztályra, de most már minden rendben, a beteghordót várják és jön. Már csak 3/4 órát kellett várnunk, hogy összekaparjanak egy beteghordót a kórházban és tényleg fel is tolták.

Megnyugodtunk, hogy végre látjuk, még mosolyogni is próbált a drága. Hamarosan eljöttünk mind, mert aludni, pihenni szeretett volna.

Pénteken már korán reggel elmentem hozzá, félve nyitottam ki az ajtót, vajon milyen látvány fogad? De az én hős kislányom ott csücsült az ágyban mosolyogva. Jaj, olyan kő esett le a szivemről!!!

Izgultunk, hogy sikerül-e felállnia, sétálnia, mert csak akkor engedhetik haza. Sikerült! Ügyes lány! 🙂 1 körül berobogott Gyuszi is, majd 2-kor elment a papirokért és elindultunk haza, vissza sem néztünk!

Napról napra jobban van! Mindig na jobb mint az előző nap! Óvatosan főzök neki, vettünk light kajákat. Szerencsére az étvágya kitünő, a kedve is, az ereje is!