Címkék

, , , ,

Dávid lett először beteg, de ennek ellenére elutazott Alicante-ba még mult vasárnap, mert kiválasztották a munkájukat egy nemzetközi projekthez és a világ minden kincséért sem lett volna hajlandó feladni az egészet. Jogosan! Felült hát a repülőgépre, teletankoltam gyógyszerekkel tanácsokkal, majd bőszen reménykedtem, hogy nem lesz baj. 

Baj nem lett, de szerdán mire hazaért már hangja sem volt, sőt szerintem láza is lett. De lehet az utazás, az izgalmak, a fáradtság tette. Mindenesetre elég jól viselte, este még élménybeszámolót is tartott. Éjszaka már köhögött is. Mondtam, felejtse el a sulit, nem mehet, este irány az orvos. Persze virus, mondta a doki, nem tud mit csinálni vele, majd elmulik, ad igazolást, meggyógyul.

De Dávid már egész nap a péntekre készült, menni akart, vizsgaidőszak van, nem hiányozhat. Igy aztán egy rövid tusa után elnegedtem. 

Közben péntek reggel Eszti ugy jött le, hogy nagyon rosszul érzi magát, fáj a feje, náthás.

Aztán jött egy csodás éjszaka, sztereóban hallgattam a két gyerek szünni nem akaró buhogó, fuldokló köhögését. Szombat reggelre már én sem éreztem jól magam, köhögtem, a fejem ugy éreztem leesik a sürü hapcizások közepette. A legszomorubb az volt az egészben, hogy vendégségbe hivtak minket és régen nem látott barátokkal is találkozhattunk volna, de ilyen állapotban nem mertünk kockáztatni. Ráadásul a két legbetegesebb gyerekem lett beteg, nem szivesen hagytam volna itthon őket.  El is telt a hétvége köhögésekkel, hapcizásokkal, fejfájással, hasmenéssel, remek volt, elhihetitek.

Esztivel eddig nagyon büszkék voltunk magunkra, hogy a többiek milyen betegek voltak, bezzeg mi nem. Hát ilyen szépen elbucsuztattuk a telet.

Szokáshoz hiven még mindig Dávid a legbetegebb, hangját alig lehet érteni, náthás, Esztit már csak a nátha kinozza, én meg összeköttem allergiával a köhögést ma reggelre. Nem hiába, itt a tavasz!