És most morgás következik!

Az ugy kezdődött, hogy Gyuszi rendelt nekem egy könyvcsomagot még január végén. Meg is kaptam az e-mailt pár nap mulva, hogy föladták. És én vártam, és vártam, csak vártam. Nem jött meg. Tegnap irtam egy levelet, hogy bocsika, de most akkor mi van a csomaggal? Kb. fél óra mulva jött a válasz, hogy ők tényleg feladták, az van a rendszerben, hogy február 1-én próbálták kézbesiteni, de nem vette át senki, egyenlőre a postán van, még nem forditották vissza. Minden számot, kódot megkaptam és ma elrobogtunk Esztivel. Ott volt szerencsémre az én kis csomagocskám!

A postásunkkal különben is gondom van, már gondoltam, hogy beszélek vele és kérem a bére egy részét, mert mióta ő jár felénk, azóta a szomszédok leveleit előszeretettel dobálja be hozzánk. Én meg este hol ide, hol oda dobom be. Vajon az én értesitőmet hová dobta be? Vagy sehová?

Elpanaszoltuk ezt a postán, de a hölgy mondta, ő ezzel nem tud mit csinálni, nem tehet róla. Mondtuk, hogy tudjuk! 

A postásra nálunk mostanában nem a kutya, hanem én vadászok. Sajnos mindig máskor jön és nem is hallom mindig a postaláda zörgését. Egyszer ugy is elkapom, hogy rossz levelet dob be hozzánk, az biztos. És akkor ráuszitom Taszit! 🙂 De a házszámot azt biztos tudatositani fogom benne, hogy a miénk a 41. Nem 41/a és nem 42, sőt nem is 39, hanem 41. 

Morgás vége! 🙂