Nem ugy teltek az év utolsó hetei ahogy szerettem volna.

Pedig de jól indult, mármint nekünk. Ujabb sztrájk volt az egész országban, semmi tömegközlekedés, már előre pánikoltak az emberek, hiszen két nap mulva karácsony. Riogattak a repülőterek, mindenki rohangált, hogy hazajusson, nemzetiségtől függetlenül. Minket ez nem érintett, viszont a téli szünetet igy kényszerüségből megtoldottuk egy nappal, amit igaziból senki sem bánt.

Sütögettünk, főztünk, készülődtünk, nagyon elvoltunk, majd jött 24-e. Már reggel éreztem, hogy valami nem ok, de gondoltam fáradt vagyok egy kicsit, majd később, egy kicsit megfáztam, na. Este már elég durván éreztem magam, ennek ellenére elkészült a finom meglepetésvacsi aminek nagyon örült a család és én is, mert remek lett. Szép esténk volt, annak ellenére, hogy ramatyul éreztem magam.

Másnap olyan vegyes volt, olyan mindjárt jobban leszek nap, meg nem is vagyok beteg, mert nem is volt betervezve, ilyenekkel ütöttem el a morgolódók megjegyzéseit.

26-re vendégeket vártunk és ki nem hagytam volna ezt a napot, de nap közben vagy kétszer ugy éreztem, hogy a fejfájástól még a szemem sem tudom nyitva tartani. Erősen gondolkodtam, hogy valamikor volt már nekem ilyen, de nem jutott eszembe, aztán az is elmult és én örültem, mert Gabóékkal szép napot tudtunk együtt tölteni, beszélgetéssel, eszegetéssel, nevetéssel és ez éppen mindennél többet ért nekem!

Aztán jött a rémáloméjszaka. Én balga, este bevettem 4 órán belül kb. 3 féle gyógyszert, mint aki nem tudja, hogy nem birja a gyomra. Éjszaka mikor felébredtem, akkor hirtelen nem is tudtam, hogy mi nem fáj. Jaj, nagyon rosszul voltam!

És ezután bedugtak az ágyba, és egy egész napot csak  feküdtem meg aludtam, öntötték belém a teát és egy tiszta időszakomban eszembe jutott, hogy miért is fáj ilyen elviselhetetlenül és csillapithatatlanul a fejem.  Arcüreggyulladásom van! Na, elő a gyógyszereket, orrcseppeket, kura.  Sajnos igazam lett, meg nem sajnos is, mert igy pár nap alatt elfogadható állapotba kerültem. Egyik nap jobb, a másik rosszabb, még ma is.

És ez a büdös szél most is fuj! Biztos ez volt a ludas!

És sajnos volt időm gondolkodni az elmult éven és nem sok jót tudtam felmutatni, mert a rosszak annyira rosszak voltak, hogy mindent beárnyékoltak.

De elhatároztam (nem, nem fogadalmat tettem!), hogy sokmindenen változtatok! Legfőképpen, hogy nem fogok félni az emberektől, hogy bántani fognak és fájdalmat okoznak (bezárkóztam, mert már nem tudtam volna többet elviselni), ujra kinyitom magam a világ felé, mert az vagyok én. Igenis kényszeritem magam, hogy a jó oldaláról szemléljem a dolgokat, mert az vagyok én, és megpróbálok nem félni attól, amit gondolok, hogy szörnyüség történhet a szeretteimmel. Na, ha már csak ezeket meg tudom valósitani, akkor ez az év sokkal, de sokkal jobb lesz.

Csilla