Mióta itt lakunk, azóta nem volt szaloncukor a karácsonyfánkon. Itt nem raknak ilyet a fákra, fogalmuk sincs mi az, sajnos a németeknél sem. Tavaly Macs készitett szaloncukrot, nyáron Barnussal olvasgattuk a tavalyi olvasókönyvet és ott is találtunk egy szaloncukor receptet. Meg is beszéltük, hogy idén lesz a fán!

Megkaptam Macstól a receptet, amit hálásan köszönök, még tovább olvastam, kerestem azon a pár oldalon, ahová eljárok receptekért.

Az eredmény:

Biztatok mindenkit, hogy bátran kezdjen hozzá! Nem nagy dolog, nem is tudom miért nem csináltunk eddig?

Olyan ebédet készitettem, amit el tudtam hamar késziteni (pulykaleves, hortobágyi husospalacsinta), a délelőtt hátralévő részében kikevertük és megformáztuk Esztivel a kókuszos, marcipános és diós (dejós)-narancsos szaloncukrokat.

Ezután olvasztott csokiba megforgatta Eszti a gombócokat, majd az ebéd idejére kitettük hüvösre. Ebéd után pedig össznépi családi találkozót hirdettünk az ebédlőasztalnál és csomagoltunk. Sajnos nem volt itthon elég szines papirunk, de azért sikerült csinálni mindenféle tiri-tarka vidám csomagolást, a többi meg alufóliás lett.

Esztike vágta a papirt, Gyuszi szedte fel a tálcáról a csokis cukrokat, én csomagoltam, Barnuska bevagdosta a végeit, hogy szép cakkos legyen, mint az igazi, Dávid meg pakolta a dobozba, hogy ne nyomódjanak össze.

Most már csak azt kellene kitalálnom, hogy hová is dugjam el, vagy pedig beszerzek még egy adag hozzávalót a jövő héten is. 🙂

Recepteket megtaláljátok a GastroGlobon!