egész család nagyon szereti a karácsonyt, de különösen Eszti és én. Leginkább miattunk van mindig plafonig érő fenyő becibálva a nappalinkba, a többi gyerek meg csak bólogat mellettünk, igy “szegény” Gyuszinak nem marad más választása egyetlen évben sem.

Magyarországon mindig ugy gondoltuk, hogy ha a karácsony előtti napokban vesszük meg a fenyőfát, akkor annál frissebb lesz. Ez nem mindig jött be, de azért időnként sikerült frissen kivágott fenyőt vásárolnunk, igy tovább birta pár nappal a melegben a karácsonyfánk, nagy-nagy örömünkre.

Mikor kijöttünk ide, itt is hasonlóan gondolkodtunk. Mint kiderült, feleslegesen. Huztuk, halasztottuk a fenyővásárlást, aztán már alig kaptunk, mert sikerült felfedeznünk az évek alatt, hogy  itt már december elején feldiszitik a fákat, és ezzel egyenes arányban el is fogytak a szép állásu fenyők. Vagy a nagyon drága maradt, vagy az agyonnyomorgatott.

Idén valahogy másképpen estek az adventek, a Télapó, ami itt nagyobb ünnep amig van kisgyerek a családban. Később hozták a fákat a kereskedők. El is sétikáltunk egyik este a Delhaize-hez, megkérdeztük egy nagyobbacska fát, hogy mennyibe került. Na, gyorsan eloldalogtunk. Alig volt nagyobb mint én és 69 eurot kértek érte. Lehet idén rajzoljuk a karácsonyfát?

Hét közben mindig jön egy óriási paksaméta, tele mindenféle üzletnek a hirdetési ujságjával. Jött a Brico-ból is. Látom ám, hogy ott még vannak fák, máskor mindig lecsusztunk róla, mire odaértünk már csak a lehullott tülevél fogadott minket.

Péntek este családi felmérést készitettem, és ugy döntöttünk, hogy fenyőfát megyünk vásárolni.  Esztike már előre felderitette a terepet, a bejáratnál egy kis kertecske volt berendezve, ki volt irva, hogy mekkora mennyibe kerül. Na, irány fenyőfa nézőbe! Igen ám, csak be van mind csomagolva. Sokan nézegetik, forgatják őket, de senki nem csomagolja ki, csak be vannak rakva egy-egy helyre magasság szerint. Elmentem szétnézni, hátha ki van irva valami, de semmi. Sétálok vissza, látom, hogy Esztike ölelgeti sorra a becsomagolt fákat, Gyuszi néz és mosolyog.

– Ti mit csináltok?

– Eszti ugy gondolta, hogy azt a fát vesszük meg, amelyiket legjobb lesz megölelni.

– Aha. És ez    mennyire megbizható?

– Teljesen jó lesz!- majd Esztikém kifejti, hogy a karcsu de tömör fa biztos sürü, nézzem meg a tetején is vannak gallyak, ez itt pont jó lesz, és kedvesen hozzábujik.

Igy aztán egy boldog és megölelgetett fával lettünk gazdagabbak és kb. fele áron vettünk egy két méteres fát. A további meglepetés jövő hétvégén lesz, amikor kibontjuk!