Címkék

,

Nagy az iskola, sok a gyerek, sokfelől jönnek, igy ősz táján, főleg ha ennyire enyhe az idő mint mostanában volt itt Brüsszelben, akkor dőzsölnek a virusok, baktériumok. Hozza a  sok gyerek, felnőtt mindenfelől, aztán találkoznak a suliban és jó kis betegségeket tudnak okozni. Már meg sem lepődök rajta, ha egyik-másik valamilyen nyüggel tér haza.

Dávidom mult hétfő éjszaka lett beteg, sikeresen elkapta  az ilyenkor szokásos hasfájós, hasmenéses, hányingeres bacit, amitől az embernek semmi ereje nem lesz órákon belül. Kedden is itthon tartottam, mert nem nézett ki valami jól, meg gondoltam ne fertőzze tovább a gyerekeket (ez itt nem nagyon szokás, ha beteg a gyerek, akkor beteg, küldik közösségbe, legfeljebb mellékelik a gyógyszer is).

Szerdán körömrágós napunk volt Barnus cukortesztje miatt, csütörtökön meg egész nap azt latolgattuk, hogy akkor lesz sztrájk, vagy nem lesz, mennek-e a lányok egyetemre, Gyuszi meg dolgozni.

Végül a fiuk (nagy szomoruságukra) elmentek az iskolabusszal a suliba, a többiek itthon maradtak. Még szerencse, mert délelőtt már éreztem, hogy valami nincs rendben. Elmentünk bevásárolni, gondoltuk, hogy nem lesznek sokan, intézzük el, de  sajnos haza kellett  jönnünk, mert minden erő elszállt belőlem.

És aztán olyan történt, ami csak akkor történik velem, ha beteg vagyok, aludtam egy óriásit. Sajnos jobban nem lettem, kb. ugy éreztem magam mint akin átment az uthenger oda-vissza legalább tizszer.

Gondoltam kialszom én ezt, mert szombatra meg Gabóékhoz voltunk hivatalosak, és nem nagyon akaródzott lemondani a meghivást. De bizony nem lettem jobban, a vendégség ugrott, gondoltam nem ajándékozom meg a társaságot Télapóra jó kis bacival, talán nem dijaznák. Igy maradt a pihi, meg a ramatyul érzés.

Vasárnap reggel pedig már Barnus is beteg volt. Nekem délutánra már ugy ahogy jobban lett a gyomrom, szegény Barnuskám szenvedte végig a napot.

Massziv két nap, ugy látom! Hát, remekül telt a hetünk, hétvégénk! Remélem a család többi tagja immunis  lett közben!