Mivel a gyerekek magyar szekcióra járnak, magyar könyvekből is tanulnak, főleg az első öt évben (itt az 5. osztály még alsó tagozatosnak számít). Be kell szereznünk a könyveket, amikor Magyarországon voltunk, mert bár ki lehetne hozatni gyorspostával is, de egy embernek nagyon drága.

Tavaly Dávid egyik osztálytársának az apukája felvállalta, hogy beszerzi így a könyveket, meg is érkeztek rendben a tanévkezdésre, de szegénynek millió telefonjába került az egyeztetések miatt, nagy teher volt ez neki, így idén mindenkinek magának kellett újra beszerezni.

Kedves ismerősökhöz mentünk látogatóba Szolnokra, mondták, hogy van egy tankönyvellátó bolt ott is, menjünk, először ott nézzük meg. Milyen szerencsénk volt! Mondta a hölgy, hogy azon a héten sok tankönyvterjesztő be van zárva (leltároznak), potyára mentünk volna fel Pestre. Itt pedig ígéretet kaptunk, hogy beszerzik és el is fog jönni a maradék pár könyv Belgiumba. Felső tagozatban már több könyvet is 2 tanévre kell megvenni, Esztinek ezért a magyar nyelvű könyvek közül csak egy tantárgyat kellett megvennünk, de sajnos az idegen nyelvűek közül majd szeptemberben kapjuk meg a listát, na azoknak elég borsos lesz az ára, de nem tudunk ezzel mit csinálni! Dávidnak és Barnusnak kb. 10-10 db könyvet kellett vennünk, az idegen nyelvűeket majd nekik is itt, szeptemberben. Vagy megvásároljuk az iskolában egy adott napon, vagy nekünk kell megrendelni, beszereztetni majd az ezekre specializálódott boltban. Bevásároltuk a többi kelléket is az iskolába, főleg olyanokat, amiket itt nem lehet kapni (postairon, műanyag számegyenes, stb.).

Most már készülnünk kell az iskolába, ma elpakoljuk a dolgokat, amiket vásároltunk, bekötjük a könyveket, füzeteket, hogy készen várják az iskolakezdést. És bizony elkezdünk tanulni. No, azért nem kell sajnálni a fiukat, nem fogom őket agyon hajszolni, de én augusztusban már mindig tanultam a lányokkal is, nincs ez másképp a fiukkal sem.

Már nem is emlékszem melyik lánynál fordult elő, hogy elkezdődött a tanév, majd az első szülői értekezleten a tanárnő morogva közölte, hogy ezek a gyerekek mindent elfelejtettek a nyáron, hetek óta csak ismételnek, újra tanulnak. Na, én akkor elhatároztam, hogy ilyen többet nem lesz! Ezért mindig vettem a gyerekeknek füzetecskéket arról a tanévről, amit éppen elvégeztek. Mindig a legszebbet, a legérdekesebbet vettem meg, hogy jó legyen benne dolgozni. Megszámoltuk, hogy hány nap van augusztusban, hány lap van a füzetecskébe, így kiderült, hány oldalt kellett elkészíteni benne, hogy a végére érjünk a hónap végére. Naponta fél óránál többet sosem kellett tanulniuk, persze ez az idő mindig nőtt a kínlódások idejével. Azért mindig hamar rájöttek, hogy minél előbb megcsinálják, annál hamarabb mehetnek vissza játszani. És attól a fél óra tanulástól még senkinek nem lett semmi maradandó károsodása! Legfeljebb vigyorogva jöttek az első felmérők után, hogy jól sikerültek, igazad volt anyuci! A kötelezőt is elolvastatom velük, ha lehet nyáron, mert év közben „nincs rá idő”.