(Ez a bejegyzés már tegnap megjelent volna, ha édes kisfiam nem kapcsolja ki a gépet!)

Vasárnap este elcsíptem a TV2 Napló című műsorából egy részletet. A riport arról szólt, hogy vasárnap délelőtt örökbeadási napot rendeztek, mert annyi a kutya a menhelyeken, hogy el kell altatni őket helyhiány miatt. Micsoda gyönyörű kutyák voltak!

Persze ott ragadtam a képernyő előtt, hiszen érzékenyen érintett a dolog.

Bemutatták a menhelyeket, ahol pici helyen kell szoronganiuk, de legalább kapnak enni-inni, és nem üti el őket az autó. Viszont ha már több mint egy évig nem fogadnak örökbe egy kutyit, akkor szép sorban elaltatják őket, mert annyi az utánpótlás.

Elmondták egy gyönyörű fajtatiszta farkaskutya történetét, aki még csak egy éves, és egyszer csak kilökték az autóból. Tényleg nagyon szép jószág volt, kedves, aranyos. Fölkarolta a TV2 stábja, elvitték orvoshoz örökbeadás előtt, ott derült ki, hogy a „kedves” gazdi miért szabadult meg így a kutyától. Meg kell műteni a lábait, de utána teljesen egészséges életet élhet. A műtét költsége sajnos több mint 100 ezer forint, aztán meg még az utókezelések. Szegénykét nem is vitte el senki, de úgy láttam, hogy Naplót (ezt a nevet kapta) megszerette mindenki, mondták is, hogy a csatorna elindította a műtéttel kapcsolatos dolgokat. Remélem utána sikerül nagyon jó gazdit találnak annak a csupa szív kutyának!

Ismerős ez különben! Még Veresen laktunk, nem messze tőlünk egy bozótos volt. A gyerekek kint játszottak a ház előtt, látták, hogy a bozótosnál megáll egy autó, ajtó kinyílik, kidobnak valamit, aztán villám gyorsan elhúz. Persze a gyerekek kíváncsiak voltak, hogy mit dobtak ki. Ahogy közeledtek kicsi nyávogó hangot hallottak. Bementek a bozótosba és egy csodaszép, de nagyon pici cicát találtak. Hát természetesen haza hozták, tudták, ha meglátom nem lesz gond az elhelyezéssel! Mire kiszedték a bozótból, szegényke tele volt apró bogáncsokkal, már alig tudott mozogni a fájdalomtól. Mekkora volt? Elfért a tenyerembe! Nagy nehezen kiszedtük szomszéd asszonyommal a bogáncsokat, szegény nagyon sírt. Adtunk neki hígított meleg, cukros tejcsit, majd összegömbölyödött a tenyerembe és édesen elaludt. Persze maradt, egy tünemény cica lett belőle, és minden megmozdulásával hálát fejezett ki, amíg élt. Addig, amíg a környéken egy „állatbarát” ki nem rakott tálakba fagyálló folyadékot, és a környék összes kisállata elpusztult, sajnos Luki is.Sokan siratták cicájukat akkor a környéken, mi is megsirattuk Lukit, a két éves nagy gyereket!

    (Sajnos csak ilyen képet találtam, ez nagyon hasonlít a mi kis Lukinkra!)

Később kiderült, hogy miért dobták ki. Valamilyen fajtatiszta Ó- Angol macskafajhoz tartozott, de a hátán a doki bácsi talált 5 db fehér szőrszálat. Azt mondta, ezért dobták ki, mert egy tenyésztő nem engedhet meg ilyet magának. Na, köszönöm szépen! Mi szerettük, amíg szerethettük! Boci csak azért menekült meg, mert épp abban az időszakban voltak kiscicái és nem járt ki a házból, utána meg nagyon sokáig ki sem engedtük!

Visszatérve a riportra, sok színész, közszereplő beszélt a kutyáiról, többen örökbe is fogadtak párat, jó volt ez! Ganxsta nem tartozik a kedvenc zenészeim közé, viszont nagyon becsülöm, hogy időnként fog egy-egy kutyát, és addig megy, amíg nem talál neki egy rendes gazdát. Most is ott ült a tűző napon egy kutyussal, remélem előbb-utóbb sikerrel fognak járni!

Ha tehetitek fogadjatok örökbe egy kutyát!