Nagyon reménykedtem, hogy ha beszélünk Barnussal, akkor nem lesz semmi gond, mert mindenki a kis lelkét féltette. Én is! Abban bíztam, hogy a családunkban lévő nagy szeretet, gondoskodás átsegít minket. Így is lett. Sosem kényszerítettük a gyerekeinket dolgokra csak ugy, hanem elmagyaráztuk nekik a miérteket, és szerencsére többnyire nekünk lett igazunk, ezért megértették, hogy mi mindig csak jót akarunk nekik. Nagy bizalom van felénk a gyerekek részéről. Remélem még sosem éltünk vissza ezzel!

Barnus először meglepődött, de őszintén elmondtunk neki mindent ugy, hogy megértse egy hét éves kisgyerek is. Örült a tanító néninek, örült, hogy Tomika osztálytársa lesz, örült, hogy az egyik uj kisfiut ismeri, Donátot, akivel már egy közös szülinapi bulin jót játszott. Egyáltalán nem bánta, sőt örült a végén.

Akkora kő esett le a szívünkről! Húúúúú!