Májusban teljes erőbedobással szerveztük az Iskolanapot, szó szerint. Sikerült a fő programokat megszervezni, hála a főszervezőknek szépen haladtak a dolgok. Vártuk a szolnoki Szandaszőllősi néptánc együttest (sikerült elszállásolni magyar családoknál a gyerekeket, tanárokat), megérkeztek a csikós ruhák az ostorcsattogtatáshoz (egy apuka és egy az iskolában tanító tanár tartott bemutatókat nagy sikerrel), megérkeztek a tokaji borok, a fényképek, elkészültek a játékok, quizek, megérkeztek az ajándékok (pólók, tollak, egéralátétek, Rubik-kockás kulcstartók), sikerült megnyerni idén is légitársaságunkat főszponzornak. A nagyobb gyerekek plakátokat készítettek, hogy a vendégek megtalálják a magyar standokat. A Puskás-kupára érkeztek a nevezések más nemzetekből.

A konyha szervezését elvállaltam ebben az évben is. Aztán itt meg is rekedtünk, mert kértük a családok felajánlását, de valahogy nem akartak érkezni a sütik, szendvicsek, borok. Úgy gondoltam, hogy hat féle pogácsával és 5 üveg borral nem tudjuk bemutatni a magyar konyha sokszínűségét, hát nyeltem egy jó nagyot, és küldtem minden családnak egy levelet az iskolanapról, kértem segítsenek. És segítettek! Minden nap egyre több felajánlás érkezett. Többen voltak, akik nem tudták mi is ez a jótékonykodási nap, nem kaptak információt, a gyerek elkeverte a papírokat, nem is tudtak róla. De mindegy, mert végre azt láttam, hogy kezd összeállni egységgé a magyar szülők közössége.

Május 24-re sikerült összeállítani a menüt. Volt már főtt ételünk is (gulyásleves, mákosguba, máglyarakás, aranygaluska), sok-sok magyaros szendvicsünk (zsíros kenyér, körözöttes kenyér, ilyen-olyan szalámis kenyér). Kaptunk felajánlást nagyon sok pogácsára, szebbnél szebb sütikre. Volt, aki kicsi táblás csokoládékat ajánlott fel eladásra. No, és a borospultunk. Apukák komoly áldozatot hoztak, amikor megváltak egy-egy üveg értékes magyar boruktól.  Kaptunk Magyarország szinte minden tájegységéről borokat.

A NATO-s szülők is kitettek magukért ebben az évben, a konyha dekorációjának egy részét ők intézték, sokat segítettek a szervezésben is. Az Állandó Képviseletről kaptunk a gulyást, a máglyarakást, köszönet érte.

Elérkezett a nagy nap, és csodásan sikerült! A néptáncosoknak óriási sikere volt. A játékokat is látogatták a vendégek, az ostorcsattogtatóknak nagy sikerük lett. Két huszárruhába öltözött végzős fiú járt körbe, és csalogatták a vendégeket a magyar rendezvényekre.

Minket a konyhán szó szerint kiraboltak! Két éve is én irányítottam a konyhát, reméltem, hogy akkor jó alapokat raktunk le. De ennyire? A gulyás rekordidő alatt elfogyott, volt, aki csak ezért jött el. A mákosguba és az aranygaluska addig tartott, amíg kitettük az asztalra. Mivel már nem maradt más, vitték a máglyarakást is, aztán jöttek repetáért, mert nem gondolták, hogy ennyire finom. Jó volt végig nézni a gazdagon megrakott pultokon, elfogyott a sok-sok tálca szendvics, a pogácsákat zacskó számra adtuk el. Többen válogattak az ínycsiklandó édességek között, összeválogattak mindenből egy kicsit.

Ilyenkor a szülők vállalják az árusítást is. Nehéz volt idén összehozni a vállalkozó szülőket, de remekül helytálltak a pultnál, többen jöttek, mint ígérték, sok-sok segítséget kaptunk. Többekben kellemesen csalódtam, nem gondoltam, hogy ennyire közösségi emberek.

A borokra inkább a rendezvény végén csaptak le az emberek, azt hittem megmarad a sok felajánlott értékes ital, de nem! Volt, aki kóstolt, majd vitte üvegestül.

Összegezve: nagyszerű nap volt! Iszonyatosan fárasztó, úgy éreztem magam, mint akit kicsavartak, de nagyon boldog voltam. 1800 eurót adtunk be a közös kasszába (két éve 830 eurót adtunk be), utóbb kiderült, hogy csak a spanyolok és az olaszok adtak le több pénzt, mint mi. Nagyon büszkék voltunk! Sikernek könyveltem el, hogy megmozdultak a magyar szülők, hogy összefogtak egy közös cél érdekében, bebizonyítottuk, hogy igen is össze tudunk fogni, nem is utáljuk egymást, tudunk együtt dolgozni, stb. (Állandóan ezeket hallja az ember a magyarokról, a világ minden részéről!)

A fényképeket megnézhetitek a Picasán (katt a képre).

Iskolanap