Ismét ott vannak a szögesdrót kordonok Brüsszel utcáin. Az uniós tisztviselők már hozzászoktak a vas-drót szörnyekhez, mivel minden csúcstalálkozó alkalmával a biztonsági intézkedések közé tartozik.

Most más miatt rakták ki őket: három demonstrációt is meghirdettek mára. Jönnek a farmerek és traktorokkal utcákat zárnak le. Jönnek a szállítmányozók is, kamionokkal eltorlaszolják Brüsszel másik részét. A taxisok ma reggel jelentették be, hogy ők is csatlakoznak.

Nem véletlenül döntöttem úgy, hogy ma is biciklivel megyek dolgozni. Az én útvonalamon nem várható útlezárás, de ki tudja mennyire dugul be a város. Előre tájékoztatták az embereket, hogy merre ne menjenek autóval, ezért ha mindenki a másik úton akar menni, előre látható a dugó. Ilyenkor a leggyorsabb a bicaj.

Ahogy tekerek, elgondolkozom ezen a demonstráció dolgon. A történet jut eszembe, amit édesapámtól halottam:

A bíróságon az felperes elmondja sérelmeit, mire a bíró:
– Igaza van!
Az alperes is elmondja a panaszát, mire a bíró:
– Igaza van!
Erre a jegyző:
– De bíró úr, mind a kettőnek nem lehet igaza!
– Tudja mit? Magának is igaza van!

Kívülállóként nehéz eldönteni, hogy jogosan vonulnak-e fel a gazdák. Valószínűleg aggódnak az egyre növekvő árak és egyre csökkneő haszon miatt, és mérgesek a hivatalos szervekre, mert szerintük nem tesznek meg mindent a helyzet megoldására. A kamionosok is féltik a nehezen biztosított megélhetésüket, nekik is van családjuk. A taxisok is hasonló cipőben járhatnak, az üzemanyag ára húsbavágó.

A tagországok kormányai és az unió mondja, hogy nem ők emelték fel az olaj- és élelmiszer árakat, dolgoznak a helyzet enyhítésén, de a gépezetnek idő kell míg mozdul.

Az utca embere pedig elkerüli a demonstrációt, mert nem szeretne balhéba keveredni. Nem hiányzik neki a kődobálás, könnygázgránát és verekedés.

A maga módján mindenkinek igaza van, mégis nehéz igazságot tenni.