Címkék

,

Néhány hete kezdtem. Először csak keveset egyszerre, aztán egyre tovább. Mind messzebb és messzebb merészkedtem. Aztán eljött a nap, amikor bekerekeztem a munkahelyemre.

“Nagy ügy!” – mondhatod, sokan járnak biciklivel dolgozni. Nekem mégis kihívás volt a tizennégy kilométer Hoeilaart Felsőtől Brüsszel Irodanegyedig. Annál is inkább, mivel van néhány húzós emelkedő. A legkutyább a temető melletti Hoeilaartban. Első alkalommal megadtam magamat, és a felétől felgyalogoltam. Másodszorra összeszedtem minden erőmet, és az mp3 lejátszó ütemes zenéjére nyomtam amíg fel nem értem. Aztán kiköptem a tüdőmet, és elmondtam magamat minden hülyének. Egész nap bot volt a lábaim helyén, és este a lépcsőn is alig bírtam felmenni. Utána négy napig volt izomlázam.

Nem adtam fel, a belga belgyógyász jutott mindig az eszembe: “Ha sportosabban él, elfelejtheti a vérnyomáscsökkentő felét. Ha lead húsz kilót, a másikat is.” Azóta hetente néhány alkalommal bicóval megyek dolgozni, és nagyon élvezem. Szeretek biciklizni.  (Buszozni viszont utálok, ezzel kapcsolatos kalandjaimról már esett szó). Elkezdtem dolgozni a vérnyomás projekt másik felén is, ha kitartó leszek a sportolásban és nem eszem annyi csokit, akkor lemegy jónéhány kiló súlyfelesleg.

Néhány hét után már érzem az edzés hatását, egyre könnyebben megy a bicajozás. Ráadásul a dolog ragadós, Kedvesem kosarat kért a másik biciklire, hogy be tudjon tekerni a Delhaize-be vásárolni.