Na, túléltük a tegnapi napot is. Az volt a nap fénypontja, amikor a doktornő azt mondta Eszti kezére, hogy nem kell megműteni, össze fog forrni a csontocska az ujjával. Ez persze idő és fájdalmas is lesz, de nem lesz baj. Még hétfőn vissza kell menni, hogy megnézze, másfajta kötést tett rá, hogy Eszti tudja mozgatni a többi ujját, mert már azok is fájtak, gondolom, amiért nem használta. Tehát ez is elrendeződött, nagyon örültünk.

Még az Iskolaszéki ülésre is elértünk, végig hallgattunk pár butaságot is, de hasznos infót is kaptunk. Még átrágjuk a jegyzeteket, aztán írunk egy rövid beszámolót a szülőknek róla.

Most rohanok is tovább, ki kellene már takarítanom, mert jövünk délután haza, aztán még lehet, hogy Dáviddal elmegyünk bevásárolni neki pár dolgot, amit visz magával Dublinba. Nagyon közeledik a hétfő, megint tele leszek aggódással, amíg haza nem ér. De csak menjen, örülök, hogy mehet!