A második hét is sok meglepetést tartogatott.

Eszti azzal állított haza egyik nap, hogy ő megcsinálja azt a tanévet. Egyik osztálytársa előző évben költözött külföldre a szüleivel, ők is év közben mentek el, így a kislány levizsgázott előre, hogy meg legyen az éve. Ekkor februárt írtunk, még a második tanév hátra volt, még kb. 5-6 hetet leszünk itt, tehát szinte a második féléves anyagból kellene levizsgáznia. Utána is járt, hogy lehetséges, csak nekünk kell bemenni az iskolába elintézni a papírokat, a többit intézi az iskola (írásban és szóban kellett minden tantárgyból levizsgázni). Tudtam, hogy Eszti képes erre, hiszen nagyon okos volt, amit akart azt elérte. Pár nap múlva Katinka is mondta, hogy ő is megpróbálná az ő gimijében. Ott még csak nem is hallottak erről a lehetőségről, de azt ígérték, hogy felveszik Eszti iskolájával a kapcsolatot. Itt is elindult valami. Biztosak voltunk a lányainkban, ezért Gyuszi írt levelet a suliba, hogy márciusba úgy megyünk ki, hogy a lányoknak érvényes azévi bizonyítványa lesz, de szeretnének bemenni a suliba ismerkedni, nem akartak otthon kínlódni. Jött is a válasz az ügyintézőtől, hogy ilyen még nem volt az iskola működésében, erre engedélyt kell kérni az igazgató úrtól, majd jelentkeznek.

Telefonok jöttek-mentek Magyarország és Belgium között. Nagyon kellett volna, hogy minél előbb kezdjen Gyuszi, de a papírok nehezen intéződtek. A leendő főnök megértette, hogy Gyuszi nem akar felmondani a papírok nélkül, teljesen igazat adott neki. Állítólag haladt az ügy előre, mi azt láttuk, hogy nem történik semmi.

Bújtam a lakáshirdetéseket! Már tudtam, hogy hol nem fogunk lakni, mert vagy magasak voltak az árak, vagy nagyon messze volt a gyerekeknek, vagy rossz környéknek nézett ki. Már körülbelüli árat is tudtam. Felosztottuk a fizetést, hogy mennyit szánhatunk havonta a lakásra. Megfigyeltem, hogy melyik az az ingatlanközvetítő, akinek sok hirdetésével találkoztam. Mikor kint voltunk két hete Brüsszelbe, akkor néhol olyan érzésem volt, hogy minden második házra kiadó hirdetés volt kitéve, de a telefonszámok valamelyik ingatlanost takarták.  Volt is pár ház, amit láttam, el is tudtam volna képzelni magunknak, sajnáltam is, hogy még nem vagyunk ott, de reménykedtem, hogy azért megtaláljuk a nekünk megfelelő lakást.

Kiderült, hogy el kell adnunk a 9 éves Suzukinkat is. Még Édesapámtól kaptam 3 éve, nagyon szerettük, jó kis autó volt. El is fértünk benne hatan míg Barnus kicsi volt, mindenhová el vitt minket, sosem hagyott cserben minket, de nem mertünk volna elindulni vele Belgiumba, meg legfőképp kellett a pénz. Szóltunk pár embernek, hogy eladnánk, de sürgősen!

Orvos keresésben is úgy nézett ki, hogy lesz valami, az egyik ismerős jelezte, hogy az ő egyik orvos barátjuk tanulmányi ösztöndíjjal több időt tölt akkor tájt Belgiumba, megpróbál utána járni nekünk a szakorvosnak.

Tehát mindenhol történt valami előre lépés, a napok nagyon gyorsan fogytak, az idő szorított. Összejön a márciusi kezdés vagy nem? Jövő héten el kell dőlnie!