Ezen a napon hajnali 4 órakor dideregve (nem feltétlenül a hidegtől, inkább az izgalomtól) álltunk a repülőtéren. Drága Anyu (ő a főnököm volt a munkahelyemen) vitt ki minket, sok szerencsét kívánva az útra. Vártuk a repülőt, és eszünkbe jutott, mennyire vártuk, hogy egyszer csak megszólaljon a telefon, és Brüsszelből telefonáljanak. Aztán mikor megjött a telefon nem is tudom örültünk-e vagy megrémültünk, most aztán már tényleg komolyodik a helyzet. Arról, hogy Gyuszi jelentkezett a versenyvizsgára és hogy sikerült is neki épp csak pár ember tudott. Nálam a munkahelyemen a három kolleganőm, barátaink Gabi és Tamás. Megtartottuk a titkot magunknak eddig, de sejtettük, hogy ha újra Magyarországon leszünk, akkor ezen sürgősen változtatnunk kell. Külön ajándék volt, hogy én is mehettem Gyuszival, én még sosem repültem ez előtt, szülinapi ajándékként kaptam.

Nagyon izgultunk, tele voltunk kérdéssel. Mi lesz? Hogy lesz? Sikerül-e valamelyik állásinterjú a három közül? Mi vár ránk? Interneten megkerestünk mindent, Gyuszi már járt Brüsszelben többször is. Miután leszállt a gép elrohantunk a szállásunkra, Gyuszi átöltözött és futás az első interjúra. A portán vártam Gyuszira, sokat kellett várni, és én nem tudtam, hogy most ez jót vagy rosszat jelent? Csodálkoztam, hogy egy magas középkorú férfival jelent meg később Gyuszi, bemutatkozott, nagyon kedves volt és ígérte, hogy este 6 körül telefonál miként döntöttek az állással kapcsolatban, ki kapja meg. Mivel még volt időnk a következő interjúig, beültünk egy kávézóba (ekkor ittam életem legrosszabb kávéját először, és az ízét az óta sem tudom megszokni). Itt tudtam meg, hogy az egységvezető kísérte le Gyuszit, nagyon rendesek voltak, szimpatikusak, segítőkészek. Tetszett Gyuszinak is az osztály, az emberek. Kávézgatás közben megszólalt a telefon. Mivel Gyuszi mondta, hogy még két meghallgatása van, ezért nem várták meg az este 6 órát, hanem kb. 10 perc alatt eldöntötték, hogy Gyuszi kell nekik, kérték fogadja el az állást. Persze majd kiugrottunk a bőrünkből, de Gyuszi reggelig haladékot kért. Megbeszélték, hogy reggel Gyuszi mindenképpen jelentkezik. Aztán elmentünk a másik két interjúra. Az egyik kifejezetten nem tetszett neki, a másikon is felajánlották, hogy fel veszik azonnal. Itt is reggelig kért gondolkodási időt! Persze ez így szokott lenni, vagy nincs semmi, vagy ha van valami, akkor több is, hogy neked kelljen választani. És jól kell választani! Nagyon sokat beszélgettünk, én itt sajnos nem tudtam segíteni Gyuszinak, hisz ő látta az embereket, az osztályt, neki kell ott dolgoznia. Persze éjszaka alig aludtunk, mert éreztük, hogy nincs mese, elindult az, amire már hónapok óta vártunk!