Kedvesem mondta, hogy nem írtam. Igen, nem írtam, mert pénteken olyan dolog történt a suliban, ami az egész hétvégénket tönkre is tette.

Pénteken az iskolában pár magyar gyerek megvert egy francia kisfiút. De jó alaposan ám, enyhe agyrázkódás, felszakadt szemhéj, meg ilyenek. Dávid osztálytársai voltak a jómadarak. A baj csak az volt, hogy a három gyerek azt mondta, hogy Dávid is benne volt a verekedésbe. Ő és a barátja állították, hogy ez nem igaz, de a háromból kettő gyerek az osztályfőnök szemébe mondta simán, hogy de igen, Dávid is benne volt. Dávid teljesen kikészült, szegénykém kikéredzkedett a WC-re és ott sírt, hogy most mi lesz, pedig nem is tett semmit.

Átbeszéltünk mindent, ami történt, hogy történt, ki látta, és hétvégén felhívtam a barátja szüleit, hogy megengednék-e, hogy a kisfiú tanúskodjon Dávid mellett. Erről a kisfiúról tudni kell, hogy egy nagyon visszahúzódó, csendes kisfiú, olyan, mint az én Barnusom. De azt mondta, hogy kiáll a barátjáért! Írtunk egy levelet az iskolába hétvégén, és vártuk a fejleményeket, mert Dávidot nem engedtük el az iskolába, nem akartuk, hogy nyelvi nehézségek miatt esetleg igaztalan dolgok történjenek. Nekünk meg hétfőre időpontunk volt Barnussal az orvosnál, már nem tudtuk lemondani, meg nem is akartuk. Így délutánig kellett várnunk, míg felhívott az osztályfőnök, hogy kiderült tényleg az igazság, még reggel, mert a két gyerek bevallotta, hogy Dávid tényleg nem vett részt a verekedésben, csak úgy gondolták, hogy ha ők bajban vannak, akkor legyen más is. Milyen egyszerű, igaz?

Dáviddal a 3-4. osztályban gondok voltak, de nem akarom az osztályfőnököt minősíteni most itt, hogy miért vadultak el a gyerekek. Már nem akarok bosszankodni ezen! Sokszor csináltak tényleg rossz dolgokat, tényleg benne volt Dávid is többször. Többször mondta, hogy igazából csak közéjük állt, hogy ne legyen verekedés, ne legyen baj, de aztán ő is ott maradt a végén a bajban. Sokszor leszidtam őt, persze többször megkérdezte, hogy mit tegyen, ha provokálják, ha ingerlik, ha oda mennek csak úgy és elkezdik rugdosni, stb. Igazából vannak tanárok az udvaron, akiknek kellene felügyelni a gyerekekre, de többször inkább elfordulnak, ha verekedő gyerekeket látnak. Most ötödik osztályban viszont egy csodálatos ember lett az osztályfőnöke. És lám, már nincs gond a tanulással, szinte megint kitűnő tanuló, szeret iskolába járni, nincs vele semmi gond. Na, a régi barátai ezt persze nem is nézték jó szemmel, hogy nincs már benne, a bulikban, hogy más barátokat választott. Állítólag ezért történt ez az egész!

Én azt gondolom, hogy példaértékű Patrik helytállása Dávid mellett! Mi felnőttek is példát vehetünk róla! Köszönet érte a szülőknek, hogy ilyen nagyszerű, őszinte kisembert nevelnek. Hálás vagyok az összes kisbarátjáért az osztályban. Sajnos nincsenek sokan, Dóri, Viki, Kissipi és Patrik. De nem is ez a lényeg! Hanem hogy igaz barátok, és összetartanak jóban, rosszban. Dávidnak is ezt mondtam:

A bajban ismerni meg az igaz barátot!