Ma elvittük Oszit reggel a kedves doki bácsihoz, mert már elég nagy lett a …

Mivel nem szerettük volna előbb-utóbb kirakni a szűrét (szőrét) a lakásból, úgy gondoltuk, hogy akkor irány a rendelő, mint annak idején Fricinél. Mert ha egyszer el kezd jelölni, akkor kész, vége. Utána már nem is érdemes kiivartalanítani, mert folytatni fogja, hát ezt kell megelőzni. Már így is árgus szemekkel néztem, mert ha nem visszük el időben, akkor a lányok ki is akadtak volna, ha a kis kedvencük ki lesz rakva, ugyanis a macska pisinél büdösebbet nemigen lehet érezni. Túl korán sem lehet állítólag elköttetni, mert az sem jó (nem értek hozzá). Hát figyelnünk kellett, hogy elég „nagyfiú”-e már.

Tehát reggel elvittük Mészáros Oszkár, alias Kiscica, Büdi, Kismacska (persze így csak Gyuszi hívja) uraságot kiivartalanítani. No, de nem ám, mint a másik orvosnál, hogy 40 perc múlva hozhattuk el Fricit! Este hétre kell menni érte, addig kérem kórházban lesz a mi semleges cicánk. Azóta már túl van rajta az aranyos. El kellett vinni a kis takaróját, hogy ne érezze magát rosszul. Az úton olyan keserves nyivákolást vágott le, Gyuszi fel is vette a telefonjával, szegényen egész úton nevettünk.

Mikor jöttünk haza, akkor egyszer csak Gyuszi megszólalt:
– Már minden állatot ide hordunk, az ő halait mikor hozzuk el?
– Hát, ha szeretnéd, akkor holnap berakjuk őket is takaróba és elhozzuk a doki bácsinak, hogy nézze meg jól vannak-e? Jó lesz?

Persze nem tetszett neki az ötlet, de legalább jót rötyögött, ha már itthon kellett maradnia, mert kidőlt a tegnapi influenza elleni védőoltástól.

Ja, és hogy miért Mészáros? Mert az adoptáció során szó szerint a nevünkre vettük őket. Ez nem vicc! A doki bácsi gépében is úgy vannak beírva az állatkáink, mint Mészáros. Tehát Mészáros Boci (ez van az útlevelébe is írva), Mészáros Frici, Mészáros Oszkár, Mészáros Tasso (az ő útlevelébe is ez van). Most már lassan a halaknak is nevet kellene adni 🙂 Ja, meg a madarak! Te jó ég!