Címkék

Pénteken este az ucclei Hungária étterembe gyűltünk össze páran, az 1-2. osztály gyermekeinek anyukái. 16-an vannak most ebben a vegyes osztályban, négy elsős és tizenkettő másodikos. Az egyik testvérpáros anyukája kérdezett rá, hogy szoktunk-e találkozni a zsúrokon kívül, mi szülők. Hát kiötlöttük Katival, hogy akkor hívjunk össze egy anyukatalálkát. Ez volt az első ilyen alkalom, sajnos akadt, aki egyáltalán még csak válaszra sem méltatott minket, de többeknek nagyon tetszett az ötlet.

Lefoglaltam a helyet az étteremben. Most költöztek ők is ebbe a kerületbe, mert eddig Brüsszel északi részén volt éttermük. Az iskola azért elég vonzó környékké teszi Brüsszel ucclei részét, többen a suli körül laknak, vagy amennyire lehet a közelben (mi is csak 12 km-re lakunk). Mivel itt több a magyar, úgy gondolták, inkább ide költöznek, mi meg örültünk neki, mert ismertük őket, voltunk ott párszor, csak tényleg nagyon messze volt.

Nos, itt gyűltünk össze, a 15 szülőből nyolcan, Brigittával (osztályfőnökkel) az élen. Beteáztunk, mert mindenki át volt fázva, ettünk ezt-azt (gulyásleves, somlóit, stb.), jókat beszélgettünk mindenféléről. Néha akadozott a beszélgetés, de hiszen többen még csak most találkoztak először! Jó volt egy kicsit kötetlenül beszélgetni mindenféléről, a gyerekekről, a készülő iskolai magyar honlapról, az ovikról, magyarokról, belgákról, a vezetési stílusokról, meg minden féléről. Az idő nagyon hamar elszaladt, fél tizenegykor mindenki meglepődve nézett az órájára. Szerencsére sokan a közelben laktak, talán Kata, Andi és én mentünk a legmesszebbre.

Meg is beszéltük, hogy havonta fogunk találkozni. Sajnos olyan nem lesz valószínűleg, hogy mindenkinek jó legyen az időpont, de azért igyekszünk! Most is hiányzott még négy anyuka, ők jelezték, hogy jönnének, de sajnos nem tudnak részt venni, mert a párjuk kiküldetésben van, és nem tudják a gyerekeket kire hagyni, egyik helyen pedig épp a napokban született meg a kisbaba.

Remélhetőleg én sem leszek mindig olyan fáradt, mint péntek este, mert egy idő után már beszélni is alig tudtam. Annyi minden történt ez elmúlt héten, hogy szellemileg teljesen lefáradtam. Na nem baj, majd a következőn én is kicsicsergem magam!