Kedvesem már részletesen mesélt a születésnapi partiról, hadd tegyek hozzá néhány apró mozaikot, ahogyan én láttam.

Előkészületek

Kedvesem és fiam a számítógép előtt ül, a meghívón dolgoznak. Gépelnek, formáznak, képet keresnek, aztán egy ponton elakadnak.
– Drágám! – ez én vagyok- Gyere, segíts! Ezt az egészet ekkorában szeretnénk, hogy kettő férjen egy lapra.
Nem gond, egy perc, és a meghívó nyomtatásra kész.

Dolgozom, Kedvesem telefonál: elég lesz a kettő torta,vagy süssenek még? Szerintem elég lesz, de nem győzöm meg. Három torta lesz az asztalon.
Dolgozom, Kedvesem telefonál: elég lesz a két tepsi sós és egy tepsi édes süti, vagy süssenek még? Szerintem bőven elég, de hát ő van a döntési pozícióban a konyhapult mellett: még egy tepsi édes készül.

Szombaton reggel Eszti lányom tőle szokatlanul korai időpontban birtokba veszi a konyhát. Kötényt köt, piskótát süt, habot kever, krémet főz. Néha besettenkedek, és csenek a krémből.
– Csak ellenőrzöm a minőséget – mondom, mikor rajtakap.

Bevállalom a porszívózást, nagy lányom tök rendes, megcsinálja az emeleten, amíg Kedvesemmel az udvaron pakolászunk. Az összes lány sürög-forog, nincs mese, a felmosást is a vállamra kell venni. A jó szívem! Egy pillanatra felmerül bennem, hogy a lányok csak azért sütkéreznek, hogy ne kelljen felmosniuk, de amikor Kedvesem le akar beszélni, hogy majd ő megcsinálja, be kell látnom, hogy tényleg el vannak foglalva. Elhárítok minden próbálkozást, ami visszatartana a motoros fókától *, és alaposan felnyalom a követ.

Eszti még mindig süt, egyre több a mosatlan edény és a sütemény-alkatrész. Az összeszerelés csak ez után kezdődik. Drukkolok, hogy a hab ne legyen lágy, se túl kemény. Nem egyszerű dolog a Feketeerdő torta. Kedvesem a hússal birkózik, vagdal itt, nyeseget amott.

A fiúkat többször is visszatartom, hogy az udvaron szétpakoljanak. Semmi kedven utánuk rendet rakni, van elég dolgom a porszívózással és a felmosással.
A fiúkat többször visszazavarom az emeletre:
– Nem látjátok, hogy fel van mosva? Legalább addig legyen szép a kő, amíg megszárad.
Persze fél órával a száradás után az egyik végigcaplat rajta vizes zokniban, lábnyomai csak úgy virítanak. Minden elismerésem Kedvesemé, én ezt nem csinálnám napról-napra.

A party

A hagyma már rotyog a bográcsban, amikor az első vendégek érkeznek, ha kajával még nem is, finom illattal már szolgálhatunk. Ja, a több kiló süteményt el is felejtettem!

Vannak szülők, akiknek programjuk van, nem tudnak maradni, de a csemetét elhozták. Ez biztosítani fogja hogy az üdítő ne mardjon a nyakunkon, de fogalmam sincs mit fogok csinálni a két karton sörrel szülők hiányában.

A gyerekek száma növekszik, de a sör még mindig árválkodik. A bográcsban már rotyog a hús, pörkölt lesz belőle, ha Isten is úgy akarja. Én csak a segédmunkát végzem, rakom a fát a tűzre, az érdemi ízesítést és előkészületeket Kedvesem csinálta.

Lassan több az egy négyzetméterre jutó gyerek, mint fűszál. Nincs velük különösebb gond, néha átrúgják a labdát a szomszédba, de talpraesettek, elmennek visszakérni. Végre valakinek bort tölthettem!

Majdnem kialudt a tűz úgy belemelegedtünk a beszélgetésbe. Egy ideig a bogrács mellett folytattuk a társalgást, sikerül egy-két szülőt megfüstölnöm. Előkerült a népi bölcsesség is: szépre száll a füst – de bolond aki állja!

Kb húsz gyerek beült filmet nézni a nappaliba. Érdekes, az udvar még mindig tele van focizó gyerekekkel.

Kész a pörkölt, az ülőhely korlátozott, ezért turnusokban eszünk. Mint a lagziban.

Köszöntés és tortaevészet. Dávid fiam nagyon örül a sok vendégnek és az ünneplésnek. Nem kevésbé az ajándékoknak, igazából ez az első születésnapi partija.  A tortának hamar nyoma vész. Még a mandulás is rendesen megfogyatkozik, pedig arról Eszti állította, hogy ronda. Azért lehet, mert azzal küzdött a legtöbbet. Szerintem semmi gond vele, nem fog ránk romlani.

Szülők érkeznek a gyerekekért, egy kicsit azért itt ragadnak, nehéz ellene állni, amikor ennyi kedves ember gyűlik össze.

Egyszer csak elköszön az első vendég – te jó ég, már ennyi az idő? Ahogy sorban búcsúzkodnak, lassan ránk sötétedik. Integetünk az utolsónak is, és magunkban elraktározzuk egy kellemes délután emlékeit. Nem, nem csak a süti miatt mondom. Remélem a vendégek is jól érezték magukat.

Utózöngék

Kicsit még pakolászunk, zsákba gyűjtjük a műanyag tányérokat. Majd holnap befejezzük.

Este tízkor a fiúkra rá kell szólni: alvás! Holnap is lesz nap, holnap lehet folytatni az ajándékok kipróbálását.

* Aki nem volt katona: motoros fóka = nyeles felmosó.