Csodálatos napunk volt szombaton, Dávid szülinapi buliján!

A lányok már velem készültek, pakoltak, sütöttek, főztek pénteken is. Nagyon aranyosak voltak, sokat segítettek. Szerettem volna, ha semmit nem kell az asztalra tenni, amit a boltból vettünk. Sikerült, azt hiszem. Pénteken kisütöttem a pogácsákat, tortaalapokat, mézes krémest, szombaton Esztivel neki estünk a torták legyártásának. A krémeket, díszítéseket többnyire ő készítette, nagyszerű munkát végzett! A végeredmény: feketeerdő torta, gesztenyés torta, mandulás-meggyes torta, brownie (Katinka sütötte), meggyes pite, almás torta.

Elérkezett a nagy nap, az idő, az asztal megterítve, poharakra ráírva a név, sütik az asztalon, husi összevágva, hagyma már rotyog a bográcsban. És csodaszép idő! Nagy ajándék, kértem az Urat, hogy segítsen a jó időben, megteszek mindent, de az időjárásról gondoskodjon ő. Csodálatos meleg idő lett, elállt a szél, több mint 20 fok volt! Aztán jöttek a vendégek. Dávid mindenkit fogadott, mint egy igazi házigazda, jól csinálta! Megbeszéltük, hogy a szobában összegyűjti az ajándékokat, és majd egyszerre kicsomagolják a gyerekekkel a köszöntés után. Pár szülő üzente, hogy nem tud eljönni, csak a gyereket adja be. Aztán mikor bejöttek, szétnéztek akkor elmentek, de hamarosan mindenki visszajött. Nagyon jó hangulat volt! Annyi gyereket, annyi nevetést! Végre a szülők is találkoztak egymással, jókat beszélgettek mindenféle kötöttség, sietség nélkül. 45-en jöttünk össze végül! Az idő pedig röpült! Megterveztük, hogy kb. mikor legyen a vacsi, a köszöntés, a torta. De mindenki annyira jól érezte magát, elszaladt velünk az idő. Gyuszi úgy szólt rám, hogy vacsizni kellene. Először a gyerekeket ültettük le enni, kétszerre tudtak csak elférni annyian voltak. Egy részük beült filmet nézni a nappaliba, a többiek tovább rúgták a bőrt az udvaron, hintáztak, beszélgettek. Mire a felnőttek is megkapták a maguk kis tányérkáját a pörkölttel, bizony aggódni kezdtünk Gyuszival, hogy esetleg nem lesz elég, de azért még maradt szerencsére. Tettünk kenyeret, savanyú ubit az asztalra, minden elfogyott. Leszedtük az asztalt, és kihordtuk a tortákat, a gyerekek körbeülték, állták az asztalt, Dávidot, mögöttük a szülők álltak mosolyogva. Gyuszi mondott pár szót, megköszönte a vendégeknek, hogy eljöttek Dávid első szülinapi bulijára, megköszönte a sok ajándékot, kedvességet. Minden tortán volt gyertya, elfújta kicsi (?) fiam, aztán újra lakmározás! Egyik torta a másik után tűnt el a tányérokról. Azért kóstoló maradt nekünk is. Ezután kibontották az ajándékokat. Nagyszerű dolgokat kapott Dávidkám! Több szülő is kérdezte, hogy mivel lephetnék meg, elmondtam, hogy mi érdekli, de persze mindenki fantáziájára rá volt bízva. Kapott összeszerelhető játékokat (régen voltak ilyen játékok, csavarokból, fémlapokból álltak, és össze lehetett őket építeni háznak, autónak, régen valamilyen csehszlovák márka volt, emlékszem én is szerettem). Természetesen legokat, arheológiás készletet (Katinka örült neki) amelyből elő kell majd ásni a díno maradványokat, fából építhető autó, dinó, hajó, számítógépes játék, társasjáték (tegnap kipróbáltuk, tök jó volt ÉN nyertem, ez persze teljesen véletlen, talán sosem fogok többet!), csokikat, gumicukrokat, meg még nem is tudom miket. Teljes volt a boldogság. Gondoltuk fél 7-7 körül véget vetünk a bulinak majd, de aztán mikor 8 után kezdtek az első vendégek szedelődzködni, elcsodálkoztunk, hogy már ennyi idő van. Majdnem 9 volt mire mindenki elment. Gyuszi hozott egy nagy zsákot, beleszórtunk mindent, hisz műanyag tányérokat, poharakat használtunk, milyen jó is volt ez ekkor! Fél óra alatt eltüntettünk majdnem minden romot. Fáradtan, de boldogan rogytunk össze! A fiuk kivételesen maradhattak még egy kicsit, hogy átnézzék a játékokat, aztán őket is az ágyukba hessentettük és betámolyogtunk az ágyba. Nagyon szép nap volt, igazán. Köszönet ezért mindenkinek! Legfőképpen Gyuszinak, hisz ő finanszírozta az egészet, talpon volt mellettem egész nap, a lányoknak a rengeteg segítségért, nélkülük nem ment volna. Dávidnak, mert nagyon szépen viselkedett, Barnuskámnak, mert ő is sokat segített. Tényleg, még ő is kapott ajándékot pár családtól, de boldog volt!  És minden vendégnek, gyereknek, szülőnek, Bea néninek és családjának (Dávid osztályfőnöke, egy nagyszerű EMBER). És a jó Istennek a napsütésért!

Remélem, lesznek még ilyen szép napjaink! Sok!