Belépek a konyhába, Dávid fiam könnyeivel küszködve fordul hozzám:
– Apuci! Én úgy sajnálom a hagymát! Szegényt össze-vissza vagdalom! De hát mit tegyek, kell a rántottába.
– Oda se neki fiam, majd nő másik jövőre!
– Tegyél a szádba vizet!- javasolja Barnus, miközben műzlijét kanalazza az asztalnál. Vajon honnan ismeri ez a gyerek a konyhai praktikákat?

Dávid közben végez a hagymával, takarítja a romokat maga után. Egy héj-darabka leesik a földre, Oszi cica rögtön érdeklődést mutat iránta: talán kaja. Egy kis szagolgatás után csalódott, de játéknak talán még jó lesz. Mellső lábával pofozgatja, hátha gurul, mint a színes labdája.
– Vigyázz Oszi,  te is  sírvafakadsz a hagymától! – figyelmezteti Dávid.
– Tegyél a szájába vizet! – javasolja ismét Barnus, fel sem néz a műzlis tálból.
Egy pillanatra elképzelem, ahogy Dávid vízzel próbálja megtölteni Oszi száját, miközben az tekereg és forgolódik, hogy kiszabaduljon. És még mindig nem értem honnan ismeri ez a gyerek a konyhai praktikákat.