Hihetelen milyen gyorsasággal rohannak a napok! Persze ez azért van, mert mindig történik valami, amire nálunk igen nagy az esély! Vagyunk hozzá szerencsére elegen!

Hétfőn elmentünk arra az allergia tesztre Esztivel. Hát volt nagy fölfordulás, meg minden, mert nem voltunk meg sehol, aztán kiderült, hogy nem vagyunk a listán, nem is lehetünk, mivel ez nem 5 perces vizsgálat (ahogy nekünk mondták), hanem egész napos dolog. Kaptunk időpontot következő hétfőre, reggel 9-re kell mennünk és kb. délután 4-ig fog tartani. Kellemesen fogjuk tölteni a szünet utolsó napját. Na, mindegy, ezen túl kell esni most az egyszer, aztán jól eltesszük a papírt és kész!Oszi gyógyul, már játszik, eszik.

Kedden vasalnom kellett, mert már rámdőlt a sok ruha. Mivel szép napos idő van mostanában megint, így sokat sikerült takarítanom, mosnom, hát ennek az eredménye a vasalni való, de győzök, egyszer biztos! Este kertészkedtünk Gyuszival. Mára kiderült, hogy miért nem termesztenek itt paradicsomot, paprikát, uborkát. Nem lesz belőle semmi! A paprikáról, ubiról inkább ne is beszéljünk. A paradicsom szépen nőlt, lett sok is rajta, csak éppen 2-3 hónap kell, hogy megérjen. Addig meg szétrepedezik, meglottyad, mehet a kukába. Ezek miatt azt gondoltam, hogy azt a részt, amit tavasszal megcsináltunk kertnek beültetem eperrel. Van olyan palántám, ami egész évben terem, tavaly még novemberben is volt rajta eper, igaz szegény nem tudott megérni már. Idén is szedjük róla folyamatosan az epret. Hát epret telepítettem! Óriási eperföldünk lesz már jövőre! Maradnak még a zöldfűszerek, azok is szépek voltak. Meg a virágok. Tavasszal az árvácskáim elszórták a magokat, most rengeteg palánta kelt. Azokat is szétültettem. Szeretem azt a virágot, kicsi, szerény de mégis szép.

Ma reggel levelet írtam Emesének Franciaországba. Örültem pár hete annak a levélnek, legalább tudjuk innen is, hogy olvassák a blogot azért az emberek, bár a hozzászólásokból nem nagyon látni, mintha mi itt csak magunknak irogatnánk. Jól van, nem morgok! Ez van, tudom, hogy olvassátok otthon is, meg jókat rötyögtök néha, vagy velünk sírtok, ha olyan van. Emese levelének azért is örültem, mert mindig örülök, hogy ha embereket ismerhetek meg, főleg más országból. Volt már pár levélváltásunk, remélem valaminek a kezdete lehet ez! Tegnap olyan aranyos volt Gyuszi. Jött haza és szembe találkozott Oszival. Ott csicsergett neki, meg simogatta a picurkát. Ez azért nagy szám, mert Gyuszi szerint a macskának kell kitérnie előle, különben tőle repül (láttam, tényleg repül), Boci például, nagyon tudja a kresszt. Frici az első cicánk, aki elől kitér. Reggel közölte vele, hogy ő a legszebb macska, legalább is Belgiumban. Tényleg nagyon édi! Most Oszikát is cirógatja, hízik már az aranyos, már a gerince mintha nem lenne annyira ki. Majd este jövök, mert lesz mesélni valóm!